The Liar /Befejezett/

31.rész ♡ Hervadó virág (+ Új sztori)

Teltek a napok és egyre jobban beléptünk az ősz közepébe. Az idő hűvösebbé vált, a munkánk pedig szaporodott az ügynökségen. Különböző díjátadók vártak a fiúkra és sok zenei fesztivál is a közeljövőben volt esedékes. A Glad egyre jobban talpra állt, ezzel egy időben én kezdtem megnyugodni afelől, hogy a fekete füzetemben lévő jegyzeteket soha nem kell senkinek sem látnia. Annyi munkám volt benne, hogy a világért sem szabadultam volna meg tőle. Szerettem volna megtartani már csak azért is, hogy később talán írhassak egy nagyon pozitív és átható véleményt a BTS-ről, ezzel megköszönve, hogy befogadtak. Ez viszont még nagyon messze volt, így vissza kellett térnem a jelenbe és foglalkozni az akkori problémákkal. Mégpedig, hogy a mindig mosolygós öcsém miért tűnt a napokban olyan szomorúnak. Amikor csak ránéztem a képeire és ahogy ült előttük, azonnal kirázott a hideg. Mind nagyon nyomasztóak voltak a sötét színekkel és különböző alakokkal. Volt olyan, amiről meg nem tudtam mondani mit ábrázolt, mégis torokszorongató érzés volt ránézni. Vártam, hogy JuWon megnyíljon nekem, addig is próbáltam minden nap valamivel a kedvére lenni. Bár aggodalmam sajnos munkámban is meglátszódott, ugyanis a szokottnál sokkal figyelmetlenebb voltam és olyan apró hibákat vétettem, amit egyébként nem.

- Choa... Choa... Choa ! - szólt rám JungKook kicsit hangosabban, mire azonnal kezemre néztem és kaptam is el arcától. Ugyanis éppen egy fellépés után voltak én pedig a homlokát törölgettem, csakhogy már egy ideje a szemét is majndem kinyomtam, valamint a szájába is be akartam nyomni a papírt.

- Bo-bocsi - húztam el a számat és sóhajtva bekapcsoltam a kezemben lévő mini ventilátort, majd a fiú felé tartottam, aki kíváncsian fürkészte az arcomat. Apropó JungKook. Miután visszatért a kis pihenéséről ismét az az élénk és gyerekes nyuszi fiú volt, akit ismertem. Én pedig pont ezért többet nem hoztam fel a köztünk lévő dolgot. Úgy folytattuk a napjainkat, ahogy eddig is és úgy vettem észre, hogy számára is ez volt a legkényelmesebb. Még mindig éreztem, hogy sokszor volt zavarban a környezetemben, de próbáltam csak mosolyogva reagálni rá. Ez volt a legtöbb, amit tehettem érte.

- Szeretnél inni egy kis banános tejet az ügynökségen ? - döntötte félre a fejét elmosolyodva, mire nevetve bólintottam és ellépve tőle néztem rá a többiekre is, hátha szükségük volt valamire.

- Hoznál egy kis vizet ? - kérdezte YoonGi és nem viccelek, a víz konkrétan ott volt az előtte lévő asztalon. Csak oda kellett volna érte nyúlnia, de ő még arra is lusta volt. Sóhajtva megfogtam és a kezébe nyomtam és épp mentem volna tovább, de ismét hozzám szólt. - Letekernéd a tetejét ? - nyújtotta felém olyan tekintettel, mint aki pontosan tisztában volt vele, hogy mennyire az agyamra ment, de továbbra is folytatta. Fogamat összeszorítva hunytam le a szememet, majd kikaptam kezéből az üveget és lecsavarva a tetejét adtam neki vissza és fordultam meg. - Oh, és ide hoznád az egyik mini ventilátort ? - tette hozzá, mire nagy levegőt véve trappoltam a táskám felé és kivéve belőle egy színes cetlit, ráfirkantottam pár szót, majd ráragasztva a ventilátorral visszamentem vele YoonGihoz és ledobtam az ölébe. Meg sem várva a reakcióját ott is hagytam, de még hallottam a kuncogását.

" Ha így haladsz, családon belüli erőszakot fogok elkövetni...

Choa "

Ahogy visszaértünk az ügynökségre, JungKook már szaladt is és ledobta a cuccát a gyakorlótermükbe, majd csatlakozott hozzám az automata melletti székeken lévő üldögéléshez, amikor is csak egy doboz banános tejet kortyolgattunk és néztünk ki a fejünkből. A legjobban a fagyi nyugtatott volna meg, de ilyen hidegben nem akartam kockáztatni addig, amíg ilyen sűrű napok voltak és bajt jelentett, ha egy valaki kiesett a csapatból. Így is volt pár olyan munkatársunk, aki lebetegedett és vagy egyáltalán nem jött be vagy maszkban mászkált már pár napja és úgy köhögött, hogy az már nekem fájt.