The Liar /Befejezett/

2.rész ♡ Balsors

Ijedten hátráltam egyet, mikor a cselekedetem, hogy segítsek a földön ülő fiún, kudarcba fulladt, miután gyilkos tekintetével kezdett méregetni. Soha nem féltem még senkitől sem szimplán a szeme miatt, na de neki olyan fekete szemei voltak, hogy egy horrorfilmbe is bele illett volna. Körülbelül egy baltás gyilkosra hasonlított fekete öltözékében és ugyan a kapucni a fejéről lecsúszott, de haja is pont olyan színű volt, mint a ruhadarabok, amiket viselt.

- Öhm... Annyira sajnálom - hajoltam meg gyorsan, miközben lassan kezdett talpra állni és leporolta a ruháját, küldött felém még egy utolsó dühös pillantást, majd elsétált mellettem egy szó nélkül. Bocsánatot kértem, és erre így viselkedik ? Ki ő, hogy úgy járkáljon, mint egy királyfi ? Az atya úristen ? Egy frászt ! Idegesen fordultam meg a tengelyem körül és sietős léptekkel utána mentem. Látszólag valakit keresett, így azelőtt próbáltam utolérni mielőtt még megtalálta volna azt a valakit. Azért egy kigyúrt fazonnal nem biztos, hogy úgy beszéltem volna, mint ahogy vele terveztem. - Ya ! Mr. Seggfej ! - szóltam utána és a megnevezés hallatán hirtelen megtorpant. Páran körülöttünk megálltak az edzésben és érdeklődve nézték a kialakult jelenetet. Tulajdonképpen a folytatásra én is nagyon kíváncsi lettem volna, mivel azon kívül, hogy elterveztem megállítom és megmondom neki a magamét, túl nagy tervem nem volt. Megint meggondolatlanul cselekedtem, amit így utólag kezdtem megbánni. Azután meg főleg, mikor kínzó lassúsággal megfordult és szinte láttam a kidagadó ereit a homlokán.

- Minek neveztél ? - nézett rám összeszűkített szemekkel, ami miatt nyeltem egy nagyot, de erőt merítve a makacsságomból kihúztam magamat és folytattam, amibe belekezdtem, ha már utána jöttem.

- Seggfejnek - mondtam ki a valós tényeket és a megnevezés hallatán megrándult bal szeme. - Minek nevezzek egy olyat, aki képes volt faképnél hagyni, miután bocsánatot kértem ? Tény, hogy miattam estél el, de egyáltalán mit kerestél a zsák mögött ? Kellett neked útban lenned - vontam meg a vállamat és ismételten hátrálnom kellett, mert lassan megindult felém.

- Eleve nincs túl jó kedvem és most miattad még egy nagyszájú kislány okoskodását is kell hallgatnom - morogta és a megnevezés hallatán megtorpantam.

- Hogy minek neveztél ? - indultam el én is felé és már komolyan megfordult a fejemben, hogy leütöm és elásom a hulláját a kertemben, de ekkor valaki megszólalt nem sokkal messzebb tőlünk.

- YoonGi ! - futott felénk egy ismerős lány, fekete haját kontyba fogta feje tetején és barátságos világos barna szemei most aggódva bámultak rám, amit nem nagyon tudtam hova tenni. - Végre, hogy megtaláltalak - állt meg mellettünk és már szólaltam volna meg, amikor is szemével jelezte, hogy ez most nem éppen a megfelelő pillanat.

- Bocs, csak valaki belém kötött - vetett még felém egy mérges pillantást, majd elindult arra, amerről NaRi jött.

- Még hogy én kötöttem... - akadtam volna ismét ki, de barátnőm befogta a számat és a háta mögé sandított azután a bunkó gyerek után.

- Kérlek Choa, most inkább hagyd annyiban. Ő egy nagyon fontos törzsvendége a helynek, úgyhogy nagyon szépen kérlek, ne üldözd tovább - nézett rám esdeklő tekintettel a lány, ami miatt hangosan felsóhajtottam és bólintva jeleztem, hogy jó kislány leszek. Lassan elemelte kezét a számtól és hálásan elmosolyodott, de mielőtt elment volna még azért egy dolgot kimondtam, ami bennem ragadt.

- Micsoda egy seggfej...

- Choa ! - szólt rám NaRi fejét rázva, de azért ott bujkált mosolya a szája sarkában. Csak nem tehette meg, hogy nyíltan is egyet ért velem, hisz az a srác egy vendég volt itt. Megértettem, de attól még nem fogadtam el.