The Liar /Befejezett/

40.rész ♡ Viszlát

Sziasztok^^

Átolvasva a részt olyan mintha depressziós lettem volna vagy nem tudom, mikor írtam XD Erről szó sincs, csak a szokottnál is nyomottabb lett... Na de nem beszélek tovább fölöslegesen. Remélem élvezni fogjátok a könyv utolsó részét <3 Valamikor a héten érkezem az epilógussal is. 

♡♡♡

Egy újabb sikertelen nap állt mögöttem, mikor hazaértem, ugyanis ismételten elbuktam mindegyik interjún. Sokkal nehezebb volt munkát találnom most, mint pár évvel ezelőtt. Pedig igazán nem voltak nagy vágyaim. Főleg így, hogy egy ideig be voltunk biztosítva pénzügyileg. Azóta eltelt pár nap és rájöttem, hogy értelmetlen dühösnek lennem, hisz teljesen logikus volt a szüleink részéről, amiért egy ekkora összeget, csak most hagytak ránk. Viszont ettől függetlenül ott volt a szívemben az a tüske, ami tudatta velem folyton, hogy alakulhatott volna másképp is az életünk. Ebbe pedig úgy éreztem, hogy belebetegszem. Főleg mert állandóan szembe jött velem valami BTS-el kapcsolatos dolog. Vagy plakáton láttam őket, vagy hirdetésben, vagy a számaikat hallottam, esetleg emberek beszéltek róluk körülöttem. Emiatt pedig amikor csak hazaértem ismételten csak néztem ki a fejemből és használhatatlanná váltam. Minden egyes éjszaka YoonGival álmodtam, újra meg újra azt, hogy miket is mondott nekem. Néha a fantáziám túlnőtte ezt és még sokkal rosszabbakat is kaptam tőle. Úgy éreztem lassan kezdek megőrülni. Talán ez volt az a dolog - sőt biztos, hogy ez volt az, amiért végül egyik este az öcsém leültetett a kanapéra és komolyan a szemembe nézve csak egy dolgot mondott.

- Menjünk utazgatni noona - mosolyodott el, de én teljesen értetlenül néztem rá. - Van pénzünk is rá, valamint hamarosan leérettségizem, szóval előttünk a világ. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk azokra a helyekre, ahol apáék is jártak, valamint ahol együtt is voltunk. Már el kezdtem összeírni párat, de nem jut eszembe mindegyik, úgyhogy együtt is összerakhatnánk, beletéve olyan helyeket is, amit mi is látni akarunk...

- Állj - emeltem fel kezemet hirtelen, mire a fiú azonnal elnémult és kíváncsian nézett rám. Kezemmel intettem neki, hogy ereszkedjen lejjebb, majd megérintettem a homlokát, de nem volt egyáltalán meleg. - Ez fura, nem is vagy beteg, mégis ilyesmikről beszélsz...

- Én nem csak össze-vissza hadoválok. Tényleg ezt akarom. Miért töltsem a hátralevő pár évemet iskolapadban, amikor helyette a világot is körbeutazhatom ? - tárta szét a karját, de engem nem tudott jobban meggyőzni. - Jó, rendben. Van más okom is - ült le mellém sóhajtva, majd kezeimet megfogva nézett mélyen a szemembe. - Szeretném hogyha kicsit távol lennél ettől a helytől, hisz itt csak állandóan YoonGira fogsz gondolni és fáj látnom, hogy ennyire szenvedsz miatta. Pakoljunk össze, vegyünk repülőjegyet és menjünk el. Csak mi ketten, egy jó kis testvér kaland. Na, mit szólsz ? - húzogatta szemöldökét, de én még mindig nem tudtam mit mondani rá. Ez egy teljesen őrült ötlet volt, azt is figyelembe véve, hogy milyen volt a fiú állapota. Mi van, hogyha csak felgyorsítottuk volna a leépülésének a folyamatát ? Inkább maradtam volna itt Koreában és szenvedtem volna minden nap YoonGi emlékétől, minthogy veszélynek tettem volna ki őt.

- Nem vagyok benne biztos, hogy ez egy jó ötlet... - válaszoltam bizonytalanul, mire WonWon ciccegve megrázta a fejét.

- Legyél már újra az én őrült nővérkém, oké ? Meg különben is... Beszéltem az orvossal és azt mondta, hogy adna nekem elegendő gyógyszert, valamint ha nem csinálok semmi nagyon megterhelőt, akkor egyáltalán nem rövidítem meg az életemet. Ő is támogatja azt az ötletet, hogy tegyek meg minél több dolgot, míg képes vagyok rá.

- Honnan tudjam, hogy nem...

- ...hazudok ? Nyugodtan beszélhetsz vele - válaszolta mosolyogva, ezzel elvéve tőlem az utolsó dolgot is amibe még képes lettem volna belekötni.