The Liar /Befejezett/

12.rész ♡ Valami más...

Szerencsére rátaláltunk a címre, amit felírva a kezemre, már indultunk is fogni egy taxit. Nem volt éppen egyszerű ezt a kora esti forgalomban, ami engem eléggé nagy aggodalommal töltött el, hisz egy óra volt a fiúk fellépéséig. YoonGi pedig még ott se volt.

- Ne aggódj, oda fogunk érni - mondtam, miközben próbáltam vagy már az ötödik taxit leinteni; sikertelenül. - Hát akkor menj a francba, te szerencsétlen ! - kiáltottam utána idegesen, majd hajamba túrva hunytam le a szememet, hogy lenyugodjak.

- Az egyetlen, aki aggódik az te vagy, és nem én - szólalt meg mellettem Mr. Seggfej, aki azon kívül, hogy legyezte magát a meleg miatt, egyébként egész jól el volt. Nem úgy látszott, mintha ideges lenne, amit furcsálltam is.

- Öhm... Már nem azért - vakartam meg az orromat zavartan és felvont szemöldökkel méregettem. - De esetleg te nem izgulsz, vagy valami ? Hahó, a te koncertedről van szó - mutattam rá a lényegre, de szeme se rezdült a kijelentésemre.

- Miért ? Kellene ?

- Komolyan - pislogtam hihetetlenül. - Én soha nem találkoztam még olyan emberrel, mint te...

- Ezt bóknak veszem - válaszolta és éreztem hangján, hogy mosolygott. Aha, jó. Ő tök nyugis, én meg nem. Ez így nincs rendben. - Plusz. Te itt vagy, és mivel úgy látom, hogy az igen gyatra személyiségeddel ellentétben azért a munkádat elég jól végzed, nincs miért aggódnom - vonta meg a vállát és ugyan először a beszólása miatt szívesen visszavágtam volna, hogy csak a maga nevében beszéljen, de aztán hozzátette azt az apróságot is a végén én meg nem is tudtam mit szóljak.

- Aham - reagáltam le zavartan, majd nagyot sóhajtva ismét visszaálltam leinteni egy taxit. Ha már így bízott bennem, akkor muszáj volt őt a helyszínre eljuttatnom. Minden áron.

Nem telt el öt perc és sikeresen fogtam egy taxit, mondjuk közben majdnem elgázolt, de legalább megállt. Valamit magyarázott is a biztonságomról, mikor kinyitottam a hátsó ajtót, de annyira nem érdekelt, úgyhogy felolvastam neki a címet, ahova minél gyorsabban el kellett jutnunk és gyatra kínai tudásommal megkértem, hogy lehetőleg siessen. Mondjuk ebben a dugóban, amibe belekeveredtünk annyira nem lehetett, de azért próbálkozott. Még húsz perc kellett a helyszínig és maradt kemény negyven percünk odaérni.

- Figyelj, odaérünk és hogyha elkezdik, akkor te így ahogy vagy, mész is a színpad felé - magyaráztam, viszont YoonGi nem igazán nézett vissza rám túl biztatóan.

- Azt gondolod, hogy ilyen lestrapált arccal jelenek meg az Armyk előtt? Még a végén azt hiszik, hogy megkínoztak útközben...

- Jó, ami igaz az igaz, annyira nem festesz jól, de... - gondolkoztam el sóhajtva, majd eszembe jutva a táskám, azonnal kutakodni kezdtem benne. - Ha szerencséd van, betettem - magyaráztam, miközben résnyire nyílt ajkakkal kotorásztam a cuccaim között, hátha rálelek arra a kis tasakra, amiben volt pár alap smink cucc. Így, hogy idolokkal mászkáltam kint, valamiért úgy éreztem, hogy ez még jól jöhet. És milyen jól gondoltam. - Meg van - mosolyodtam el, mikor megtaláltam a színes tasakot. Kivéve gyorsan széthúztam a cipzárt és megszabadítottam Mr.Seggfejt a napszemüvegétől és maszkjától. - Vészhelyzet esetére most csinálok neked egy alapsminket, hogyha nem lenne ideje a sminkesnek rád - magyaráztam meglepett szemeit látva, majd oldalasan felé fordultam és egy nedves törlőkendővel először le akartam törölni az arcát, csakhogy ő csuklómat megfogva akadályozott meg ebben.

- Biztos értesz ehhez ? - kérdezte kétkedően, mire idegesen bámultam vissza rá.

- Jelen helyzetben szerintem tökre mindegy. Hagyd, hogy csináljam a dolgomat, hogyha nem akarsz így kiállni a színpadra. Csak én vagyok itt, hogy segítsek, senki más, úgyhogy vagy rám bízod magadat vagy pedig minden nélkül kiállsz a színpadra. Na, mit választasz ? - kérdeztem félredöntött fejjel és ugyan látszólag gondolkodóba ejtettem, de végül sóhajtva elengedte a csuklómat és kezeit ölébe téve hunyta le a szemét.