The Liar /Befejezett/

36.rész ♡ Keserédes

Nagyokat sóhajtva lapoztam át a kijavított cikkeket, de hiába kellett volna minden kis apróságra figyelnem, egyszerűen képtelen voltam rá. Nagyon rég vesztem össze NaRival ilyen szinten, ez pedig kikészített. Ő volt a legjobb barátnőm, az ember, aki a jó út irányába terelgetett mindig azzal, hogy elmondta őszintén a véleményét mindenről, amit csináltam. Erre most még képes voltam őt is elveszíteni.

- Hogy lehettem ekkora idióta ? - hajtottam fejemet az asztalomra, miközben az ablakon lecsorgó esőcseppeket bámultam. Már egy hete folyamatosan esett, ami még inkább rontott a hangulatomon. Ráadásul muszáj voltam bejönnöm a Gladhoz is, mivel le kellett adnom a végleges terveket. Ehhez persze találkoznom kellett a főszerkesztővel, akivel igazán nem akartam. Sőt, egyenesen kerültem őt, amióta csak itt voltam. Ha megláttam közeledni, elbújtam egy fal mögé, vagy más emberekhez csoportosultam. De sajnos eljött az ideje annak is, hogy leadjam neki a "kijavított" cikkeket, így lassú léptekkel megindultam az emelete felé. Miközben sétáltam, nagyon erősen elgondolkoztam azon, hogy megmondom neki; kilépek és itt hagyom az egész kócerájt. Hisz megtehettem volna. Ott volt a másik állásom, ami fizetett ugyanennyit és még élveztem is bejárni. Az elején ezt is szerettem. Imádtam az egész helyet, hogy itt azt csinálhattam, amit mindig is szerettem volna. De lassan minden láng kialudt bennem és helyére ürességgel kevert szorongás került.

Kopogva párat az ajtón, benyitottam és lehajtott fejjel előrementem, majd a szokásos szövegemet ledarálva leraktam az asztalra a köteg papírt. Legszívesebben azonnal mentem is volna ki a szobából, de természetesen ez nem volt ilyen egyszerű.

- Choa, várnál egy percet ? - szólalt meg, mikor látta, hogy mentem volna el, mire kénytelen voltam megállni és fejemet felemelve ránézni. - Tudom, hogy ezt már számtalanszor átbeszéltük, de el sem tudod képzelni mennyi jót tenne a Gladdal, hogyha leadnánk a YoonGis cikket.

- Nem tudom miből gondolja, hogy a válaszom megváltozott... Továbbra sem szeretném, hogyha kiadnánk bármilyen cikket róla. Főleg nem az engedélye nélkül.

- Hát akkor kérd meg, hogy egyezzen bele. Akkor igazán nem szólhatna semmit azok után sem, hogy megjelent a cikk - magyarázta kezét összecsapva, mintha most mondta volna el élete legjobb ötletét. Lemondóan megráztam a fejemet és hátat fordítva neki elhagytam az irodáját. - Oh, ha nem, akkor nem. Én nem erősködöm !

- Még hogy nem erősködik - morogtam magam elé és már alig vártam, hogy minél messzebb kerüljek ettől az épülettől.

Hazafelé menet JuWon írt nekem egy üzenetet, miszerint ma este a barátainál marad, így ne aggódjak miatta, ami egyáltalán nem nyugtatott meg, de hát lassan már felnőtt férfi volt, szóval talán nem kellett volna ennyire aggodalmaskodnom. Bár én érte akkor is aggódtam volna, hogyha nem lett volna semmi baja, így meg csak triplán jött ez az érzés belém állandóan.

Belépve a lakásba, beraktam a vizes esernyőmet a tartóba és megnyugodva néztem MinMinre, aki éppen a táljából ette a kajáját, ugyanis nem kellett ma már ilyen időben levinnem őt, mert WonWon indulás előtt megtette helyettem. Még a kutya így is vizes volt egy kicsit, ezért letörölgettem egy kis ronggyal, majd én magam is lefürödtem, hogy utána pihenésképpen nézhessek valami filmet. De természetesen soha semmi sem úgy történt, mint ahogyan én azt elterveztem.

Hajamat egy törölközőbe csavarva bújtam bele a melegítőmbe és tettem fel vizet a ramyonnak, ugyanis nem volt más, amit ehettem volna, azért meg nem költöttem volna plusz pénzt, hogy rendelt kaját egyek. Időközben a tévét is bekapcsoltam, hogy keressek valami jó filmet, amikor is csöngettek. Kérdőn bámultam az ajtó felé, ugyanis nem vártam senkit, senki nem is tudott volna bejönni az ajtón, ráadásul nem csaptam akkora zajt, hogy az egyik szomszédunk jött volna reklamálni. Papucsomban elcsoszogtam az ajtó felé és lábujjhegyre állva kikukucskáltam, hogy megnézzem, ki is volt az. Hatalmasra tágult szemekkel léptem el az ajtótól, mikor megpillantottam YoonGit csuromvizesen. Mégis hogy jut be állandóan a házba ? Fejemet megrázva nyitottam inkább ki az ajtót, hogy ne fázzon meg és léptem azonnal arrébb, hogy be tudjon jönni. Most nem volt nála semmi, így csak még értetlenebbül néztem, hogy mégis mit keresett itt.