The Liar /Befejezett/

22.rész ♡ Gáz helyzet = Kedvelem

- YoonGi szemszöge -

A rádiót bekapcsolva a kocsiban tartottam a dorm felé, sokszor átgondolva, hogy mégis mivel magyarázzam az eltűnésemet szinte az egész délutánra. Ha Jinnek csak egyszer is megemlítettem volna, hogy Choával voltam, szerintem már az esküvőnket tervezgette volna. Onnantól kezdve már tényleg nem tudtam volna semmivel se leállítani a fantáziáját. Bár az igaz, hogy egy olyan dolog is történt, amit nem láttam előre, így eléggé meglepett, mikor pont azzal a lánnyal kötöttem ki egy olyan szituációban. Mostanában így is furcsa volt a közelében lennem, ez csak még inkább összezavart. Azok után, hogy bejött hozzám Kumamonként, hogy megpróbált kihozni és tényleg aggódott értem, nem kicsit változtatta meg az eddigi véleményemet róla. Eddig csak azt hittem, hogy szimplán őrült, de úgy tűnt, hogy emellett meg rengeteget törődött a mellette lévő emberekkel, még ha nem is annyira kedvelte őket. Utáltam, hogy akárhányszor közelebb volt hozzám, mint egy méter csak rá tudtam koncentrálni. Tényleg kezdtem teljesen megőrülni. Ráadásul amikor ma rám esett és olyan közel került hozzám az arca...

- Aish - álltam félre pár percre és nagyot sóhajtva nekidöntöttem a fejemet a kormánynak. - És még az öccse is szimpatikus volt. Miért érzem magamat ennyire jól a helyzettől ? Idegesítő az a lány. Teljes szívemből ezt érzem, mégis... Mostanában teljesen megőrjít - vertem bele a fejemet a kormányba és véletlenül megnyomtam a dudát is. - Mindegy, mindegy, inkább érjünk haza, alszom és holnapra már jobban is leszek - emelkedtem fel lassan és szememet megdörzsölve indultam ismét el. A rádiót olyan hangosra vettem, hogy ne halljam a saját idegesítő gondolataimat és elvétve Jin önelégült hangját. Nem akartam arra a lányra gondolni.

Ráérősen írtam be a bejárati ajtó kódját és miután csipogva jelezte, hogy benyithatok, fáradtan betoltam az ajtót. A nappaliból már most láttam, hogy kiszűrődött a fény és az egész lakásban hallottam innen onnan beszélgetésfoszlányokat. Magamban miközben a szobák felé tartottam, már elmormoltam párszor a fedősztorimat, csakhogy a legkisebb félreértés nélkül tudjak mindent elmesélni nekik.

Ahogy beléptem a nappaliba, megpillantottam Jimint és Taehyungot, akik valamilyen konzolos játékkal játszottak éppen. A konyhából nem csak éreztem a finom illatokat terjengeni, hanem hallottam Jin és Lusi hangját is, akik éppen valamelyik étel receptjéről diskuráltak, hogy miként lenne finomabb. Megnyugodva fújtam ki a levegőmet, ugyanis Jin így semmiféleképpen nem tudott elkapni engem. Már épp settenkedtem volna el a szobám felé, amikor is szembe jött velem NamJoon és Hobi, akik elmosolyodva köszöntek nekem egyáltalán nem halkan. Persze, csakhogy Jin biztos rám szálljon.

- Hát megjöttél, hyung ? - kérdezte HoSeok, mire fejemet fogva bólintottam és azonnal összerezzentem, ahogy megéreztem Jin karját a vállamon. Iszonyat gyors tudott lenni, ha arról volt szó. Egyébként meg egyáltalán nem siette el a dolgokat.

- Merre jártál ? - kíváncsiskodott azonnal, mire lefejtettem a vállamról a karját és az éppen csámcsogó NamJoonra pillantottam, aki mellett Lusi is érdeklődve nézett rám. Remélem nem voltak nagyon a stúdióm előtt.

- Kicsit tovább bent maradtam a stúdiómban.

- NamJoon szerint egeret mentél venni Choával - vágta rá azonnal a fiú sejtelmesen, minek következtében gyilkos tekintettel bámultam az említett személyre, aki emiatt hirtelen le se merte nyelni a falatot a szájában. Most erre igazából fogalmam sem volt, hogy mit reagáljak, de muszáj volt minél hamarabb kiböknöm valamit, ugyanis a hallgatásomat csak egyetértésként fogta volna fel.

- De onnan elég hamar visszajöttek. Láttam Choát az ügynökségen - húzott ki a csávából Lusi, mire ledermedve néztem felé, majd látva, hogy nekem is kellett volna reagálnom, egyetértően bólintottam.