The Liar /Befejezett/

39.rész ♡ Mi lett volna, ha...

- Nem szeretnénk túl nagy felhatást az ügy körül, hisz így is elég nagy port kavart. Csak annyit szeretnék, hogy csöndben hagyja el a céget - nézett rám komolyan Sejin menedzser, mikor én már az irodájában vártam arra, hogy elküldjön és véglegesen is megszakadjon minden kapcsolat köztem és a cég között. Nem mondott semmi rosszat rám, csak felém nyújtott egy papírt a szerződés felbontásáról, amit alá is írtam, így már semmi se kötött a Big Hithez. - Sajnálom, hogy végül ezt a döntést hozta. Pedig egy nagyon jó munkaerő volt - mondta sóhajtva és már meg sem lepett, hogy ő is tudott a dologról. YoonGi után már semmi se lepett meg. Ahogy rágondoltam ismételten sírógörcsöm lett, de visszatartva azt csak meghajoltam és az ajtó felé indultam, kezemben a dobozommal, amibe már beleraktam a dolgaimat. - Nem kérdez rá, hogy honnan tudtam a másik munkahelyéről ?

- Nem hiszem, hogy szükséges lenne - válaszoltam, majd nyakamhoz kapva észrevettem, hogy a belépőkártyám még rajtam volt. Gyorsan levettem és visszaballagva leraktam az asztalra, holott nem lett volna kötelező. Én viszont nem akartam megtartani.

- Természetesen tudatában voltunk annak, hogy máshol is dolgozik, így folytonos megfigyelés alatt állt, de mivel nem tűnt úgy mintha bármit is tenne, így kezdtem megnyugodni. Úgy tűnik nem kellett volna.

- Ez pontosan így van - néztem fel rá szomorkásan mosolyogva. - Hisz én csak egy hazug vagyok - majd ezt követően végleg elhagytam az irodáját és megindultam a kijárat felé. Ahogy haladtam előre, egyre több emberrel találkoztam, akik azonnal sutyorgásba kezdtek, mikor elhaladtam mellettük. Én viszont nem hajtottam le a fejemet, kihúzott háttal haladtam előre, senkire se figyelve. Közben viszont a szívem eszeveszetten vert, rosszul voltam és eltűntem volna a föld színéről. A sírás is egyfolytában kerülgetett, de nem hagytam, hogy úrrá legyen rajtam és fölém kerekedjen. Ilyen érzelmek és tekintetek közepette hagytam végül el az épületet; a Big Hitet.

Ugyan egyenesen haza is mehettem volna, hisz már sötétedni kezdett, de még nem akartam szembenézni JuWonnal, aki így is rengeteget keresett, de írtam neki, hogy otthon beszélünk, így végül feladta a próbálkozást és csak annyit válaszolt, hogy siessek. Siettem is, csak előbb muszáj volt még valamit elintéznem. Ami nem várhatott holnapig.

Dühösen léptem ki a liftből, már a Gladnál, ahol akik csak megláttak gratuláltak nekem a cikkért, de figyelemre se méltattam őket, kezemben a dobozommal bementem a közös irodába és az asztalomhoz lépve söpörtem bele minden dolgomat. Nem érdekelt, hogy ki szólt hozzám, dühösen vágtam be minden tollat, füzetet, mappát és papírt a dobozba, ami már kezdett megtelni. A fiókokat is kiürítettem és mikor kihúztam az utolsót is, csak a felmondólevelemet találtam benne, semmi mást. A füzet hiányzott. Gúnyosan felnevettem és a levelet megragadva ráraktam a többi cucc tetejére és nagy léptekkel megindultam a főszerkesztő irodája felé. Ahogy közeledtem az ajtajához, hallottam kiszűrődni boldog hangját, ahogy az apjával beszélt telefonon. És az elején én még sajnáltam azt a seggfejt. Mivel több kezem már nem volt, így szinte berúgtam a faajtót és úgy robbantam be a szobába. Amint meglátott a festett hajú, szemüveges férfi, elköszönt az apjától és kíváncsian bámult rám.

- Mégis minek köszönhetem a látogatásodat ? - kérdezte, de én se szó se beszéd levágtam az asztalára a dobozt és áthajolva fölötte ragadtam meg az inge gallérjánál fogva. Szemei azonnal kétszeresükre tágultak és ijedten próbálta lefeszíteni szoros ujjaimat a ruhájáról, de könnyűszerrel leráztam magamról petyhüdt ujjait.

- Még komolyan kérdezi azok után, hogy lehozott az engedélyem nélkül egy olyan cikket, amit én írtam ?! - kiabáltam az arcába, de ő azonnal tiltakozni kezdett.

- Pont emiatt hívtalak egész héten, de nem vetted fel, erről meg nem tehetek. Muszáj volt elküldenünk időben az anyagot.

- Nem meg mondtam, hogy ebből nem lesz semmiféle cikk ? Maga komolyan ennyire idióta ? Vagy csak a rövidtávú memóriája egy kész katasztrófa ?