The Liar /Befejezett/

33.rész ♡ Kifogások

Ezer meg ezer kifogás, magyarázat és gondolat futott át az agyamon, miközben a még mindig engem bámuló JungKookot figyeltem. Arcán jól láttam a csalódottságának minden jelét, ami hatalmas gombócot csinált a torkomban. Muszáj volt legyűrnöm a bennem lévő aggodalmaimat, hisz ezekkel még nem adtam semmilyen választ a fiúnak. A hallgatásomat talán még félre is értette volna. Pedig már tényleg nem arról volt szó, mint amit hitt és ezt muszáj volt bebizonyítanom neki.

- Mindent elmondok, csak hallgass végig - vettem magamon erőt és legyűrve minden félelmemet óvatosan kivettem a kezéből a magazint és ledobva a földre fogtam bele a magyarázatomba. Ami tulajdonképpen minden igazságot takart. Nem akartam többet hazudni neki, hisz akkor biztos, hogy többet nem hitt volna bennem. Én pedig mindennél jobban szerettem volna, hogyha bízik bennem. Mégha el is rontottam mindent az elejétől kezdve. Tiszta vizet akartam önteni a pohárba. Nem reménykedtem abban, hogy megbocsát a tetteimért, de annyit szerettem volna, hogyha megérti, mi vezérelt. Nem akartam magamat sajnáltatni, annál jobban semmit sem gyűlöltem. Csak a megértését szerettem volna.

- Tehát... Az öcsédért csináltad ? - bámult maga elé a fiú, miközben a földön ült mellettem, hátát a tükörnek vetve. Egész mesélésem alatt nem nézett rám, ami iszonyatosan fájt, de megértettem. Elárultam őket. Ezen nem volt mit szépíteni.

- Igen - csak ennyi válasz tellett tőlem. Nem tudtam, mit is mondhatnék még ezen kívül.

- De nem adtad oda a felírt jegyzeteket a főnöködnek ?

- Nem...

- És nem is tervezed ?

- Már nem.

- Nem tudom, mit is mondhatnék. Mármint... Megértem, hogy miért csináltad. Nem lehet egyszerű családfenntartóként élni. Ráadásul az öcséd beteg is. De ettől függetlenül én nem...

- Nem tudod megbocsátani - fejeztem be helyette a mondatát, mire végre felém emelte fekete, szomorúsággal teli szemeit és lassan bólintott.

- Engem kihasználtál, YoonGit kihasználtad, SeJin menedzsert kihasználtad és minden egyes embert, aki csak itt dolgozik. Csak azért, hogy a ti életetek rendben legyen. Nem akarom az álszentet játszani, hisz valószínűleg én is így cselekedtem volna a helyedben. De még így is... Fáj, hogy ennyit hazudtál olyanoknak, akik megbíztak benned - nézett el ismét rólam és ujjával idegesen piszkálni kezdte a szaggatott farmerjét a térdénél.

- Megértem, ha ezek után azt kéred, hogy lépjek ki - sóhajtottam fel, és próbáltam minden keserűséget visszatartani a hangomból, ami csak abban a pillanatban bennem volt. Nem is értettem mire számítottam. Legbelül tudtam, hogy ez lesz a vége a hazugságaimnak.

- Ezt nem szeretném - rázta meg a fejét. - De azt igen, hogy egy kicsit tarts szünetet. Gondolkoznom kell azon, hogy... Mit kezdjek ezekkel az információkkal - fejezte be jól meggondolva a szavait és a szünet szót hallva keserű mosoly költözött ajkaimra. A szünet egy kapcsolatban is egyenlő a véggel.

- Rendben - álltam fel lassan, majd lehajolva a magazinért vettem fel és dobtam bele a táskámba. - Majd írj, ha jöhetek dolgozni. Nem szeretném, hogy folyton rosszul érezd magadat, hogyha meglátsz a folyosón vagy éppen hozzád érek - néztem rá komolyan, számat pedig beharapva intettem neki egyet - amit nem látott, hisz továbbra is maga elé bámult a földre. - Nehogy túlzásba vidd a sok gyakorlást - szóltam még vissza figyelmeztetően, majd becsukva magam mögött az ajtót elengedtem egy kósza könnycseppet, amit azonnal le is töröltem az arcomról, hisz megláttam a folyosó végén befordulni YoonGit és NamJoont. Hozzájuk sem szólva csak egy mosolyt erőltettem az arcomra és meghajolva előttük folytattam tovább az utamat. Szinte éreztem YoonGi vizslató tekintetét a hátamon, de nem néztem vissza. Féltem, hogy elsírom magamat.