The Liar /Befejezett/

27.rész ♡ Szorult helyzet

- Mégis mit gondolnak ezek ? Mi az én ajkam, valami teszter, amit próbálgathatnak ? - dühöngtem, miután egyedül maradtam, ugyanis JungKook a csók után egy szó nélkül magamra hagyott. Természetesen olyan zavarba jött, hogy rám se tudott nézni. Szinte füstölt, miközben elhagyta a stúdiót. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy miért kellett mindenkinek letámadnia. Egyáltalán miért kedveltek meg engem ? Aish... Persze, nem volt elég, hogy YoonGi mellett kínosan éreztem magamat, most még JungKook is tett róla, hogy ne legyen nyugtom. Bár egy kicsit elgondolkodtatott, ami miatt még egy jó darabig a stúdióban ácsorogtam. Amikor ő megcsókolt, nem éreztem magamat olyan zavarban, mint YoonGi esetében és nem is éreztem késztetést, hogy viszonozzam. Ez viszont csak egyet jelenthetett... - Kedvelem YoonGit - temettem arcomat tenyerembe és egy mély lélegzet kíséretében kiengedtem magamból minden aggodalmamat. - Miért pont ő ? Annyi másik ember van az országban.

Saját magamat sem értve távoztam végül a stúdióból és mentem haza, rosszullétre hivatkozva. Ugyan még lett volna egy kis munkám, de képtelen voltam tovább gondolkozni. Olyan sok dolog járt egyszerre a fejemben, hogy nem maradt hely az értelmes gondolatoknak. Jobban bele gondolva a JungKookos dolog csak azért okozott fejtörést, mert nem akartam megbántani őt. Tényleg fiatal volt még, ott állt előtte az élet, nálam sokkal jobb lányokkal is találkozhatott még. Igen, számomra lehet ilyen egyszerű volt, de ő biztos sokat őrlődött magában. De csak nem utasíthattam volna vissza azzal az érvvel, hogy YoonGit kedvelem. Az biztos csak jobban összetörte volna. Fájt visszagondolnom a reménykedő tekintetére.

- Miért történik ez pont velem ?! - kiáltottam el magamat az út közepén, ami miatt többen is vagy nagy ívben elkerültek, vagy pedig meredt szemekkel bámultak. Abban a helyzetben valamiért nem tudott érdekelni. Annál is jobban az, hogy a fiúk miért viselkedtek így. Persze, csókold meg a lányt, aki tetszik és majd minden jóra fordul. Közlöm, elég ha elmondod neki őszintén az érzéseidet. Így is le fog esni neki, hogy valóban kedveled, nem kell a megerősítés. És ilyen helyzetben kivel tudnád megbeszélni a problémádat ? Egy tapasztalt felnőttel. Na most az én környezeteben csak a nagybátyám és a nagynéném számított ennek és erősen kételkedtem benne, hogy ők bármilyen megoldást is tudtak volna a problémámra. Nem akartam ezt az egészet így kezelni, de nem tehettem mást. YoonGi érzéseit nem viszonozhattam, JungKook érzéseit pedig nem tudtam viszonozni. Lényeges különbség, de a kettő egyre ment. Kook még csak el se tudta képzelni, hogy mennyi mindent zúdított rám mindezzel. Nagyon megkedveltem, hisz ő segített nekem a kezdetektől, állandóan felvidított és úgy egészében az egész fiú iszonyat aranyos volt. Valaki olyan, akiről az ember gondoskodni akart, mint egy kisállatról. Ha ezt elmondtam volna neki, szerintem soha többé nem állt volna szóba nem hogy velem, de egy lánnyal sem. Így is tartott a lányoktól, ha még meg is bántottam volna, akkor több esélyt biztos nem adott volna senkinek. - Esküszöm, sírni fogok - nyitottam be a lakásunkba és ledobálva a cuccaimat, egyenesen a kanapéhoz mentem, amin épp MinMin feküdt, ezzel nem is foglalkozva dőltem végig rajta, így majdnem kilapítva a kutyánkat. Mondanom sem kell, hogy annyira nem örült nekem. - Már értem, hogy YoonGi miért akar kő lenni. Most én is szívesebben lennék az, mintsem ember... - sóhajtottam és rásimítottam tenyeremet MinMin fejére. Szegény állat nem tudta mi bajom, de kicsit megrémítettem, így végig nyalt az arcomon, annak reményében, hogy jobb kedvem lesz. Erre csak halványan elmosolyodtam és belefúrtam arcomat a puha szőrébe. - Én csak is téged szeretlek MinMin - motyogtam, mire a kis kedvencem ismét megajándékozott egy nyálas puszival és izgatottan lihegve bámult az arcomba. Felnevetve dögönyöztem meg a fejét, majd felállva töltöttem a tálkájába egy kis tápot és adtam neki vizet. Végül pedig a nap első jó ötlete miatt, elmentem az edzőterembe, ugyanis muszáj volt kieresztenem a gőzt. Ha mindent magamban tartottam volna, szerintem felrobbanok.