The Liar /Befejezett/

34.rész ♡ Régi emlékek

- Teháááát - raktam rá a fedőt a lábasra, amiben ramyont csináltam kettőnknek és kezemet nadrágomba törölve néztem YoonGira, aki a pulton támaszkodva bámult felém - akarsz jönni a nagybátyámékhoz ? Biztosíthatlak felőle, hogy fogalmuk sincsen ki vagy - sétáltam a pult másik felére és fogtam meg a fiú kezét, aki még mindig furcsán méregetett. - Mi van már megint ? - sóhajtottam fel, mire csak megingatta a fejét és a hűtőnk felé bökött.

- Csak azon gondolkoztam, hogy hogyan változhattál ennyit. Kicsiként olyan aranyos voltál...

- Éééés most rontottad el az idilli hangulatot - engedtem el kezét, majd megnéztem hogy állt a tésztánk, ugyanis nem akartam túlfőzni. Úgy szinte ehetetlen volt. Legalábbis számomra. Megkóstolva nyammogtam elégedetten, majd rezzentem össze, ahogy megéreztem YoonGi kezeit a vállamon. Fejem mellett elhajolva nézett a lábasba, mire neki is szedtem ki egy kis kóstolót és felé nyújtottam.

- Itt jön a repülő...

- Leütlek - morogta, majd fülembe csámcsogva hümmögött elégedetten. - Ez nem is olyan rossz. Pedig te tipikusan annak az embernek tűnsz, aki még az instant kajákat is elrontja.

- Te most csak azért jöttél át, hogy inzultálj ? - fordultam felé összefont karokkal. Válaszul elmosolyodott és hirtelen magához ölelt.

- Senkivel nem tudtam így veszekedni az elmúlt öt napban. Őszintén hiányzott - magyarázta panaszosan. Belemosolyogtam mellkasába, majd meghallva az ajtó csapódását, léptem el azonnal tőle, ugyanis megérkezett WonWon. Először észre sem vett minket, csak lerakta cuccát a kanapéra, majd a konyha felé fordulva dermedt le, ahogy megpillantotta YoonGit, majd engem.

- Hyung ! - mosolyodott el szélesen és nagy léptekkel megindult felénk, majd egy öleléssel köszöntötte YoonGit. Szemöldökömet ráncolva bámultam az öcsémre, aki úgy tett mintha nem is léteznék, egészen el volt varázsolódva YoonGi létezésétől. Egy idő után ezt meguntam, így torkomat megköszörülve hívtam fel magamra is a figyelmet. - Oh, noona ! - lépett most elém és nyomva egy puszit a fejemre ölelt magához.

- Már késő - toltam el magamtól és néztem rá bosszúsan, amit nem egészen értett. YoonGi eközben somolyogva figyelte a jelenetet. Még véletlenül sem akart közbelépni. - Mi az, hogy a nővéredet észre sem veszed, de őt igen ? - mutattam a fiúra, aki sértetten kapta fel fejét a megnevezésére.

- "Ő" ? Van nevem is...

- Bocsánat noona, de YoonGival régebb óta nem találkoztam - magyarázkodott a fiú, mire csak legyintve toltam el az utamból, hogy elzárhassam a gázt. - Ez ramyon ? Nekem is csináltál ? Nekem is csináltál ? - követett a pultig, akár egy kiskutya és csillogó szemekkel bámult a lábasra.

- Nem, azt hittem később jössz - tettem le két tálat a bárpultra, majd kerültem ki a lelombozódott fiút, aki szomorúan bámult a terítésre.

- Bárhogyan is számolom, ez csak két tányér... - motyogta, mire YoonGi megsajnálva őt biztosította felőle, hogy ad az ő részéből.

- Miért érzem úgy, hogy mind a ketten ellenem vagytok ? - tettem csípőre a kezemet, látva, hogy a két fiú már a széken ülve várt a pálcikákra. Lecsapva őket a pultra baktattam a kanapé felé, ami előtt MiMin feküdt, de érzékelve rossz hangulatomat azonnal felugrott és ugatni kezdett rám. - Már te is ? - forgattam a szememet és kapcsoltam be a tévét, majd vettem olyan hangosra, hogy a két fiú beszélgetését ne is halljam.

- Noona ! - kiabálta túl a sorozatot JuWon, mire összeszűkített szemekkel néztem felé, majd enyhült meg tekintetem, ahogy egy tálat tartogatott a kezében és közben maga felé intett. Beállva közéjük fogadtam el WonWon és YoonGi adományát is, akik mosolyogva figyelték, ahogy ettem. Teljesen biztos voltam benne, hogy gyönyörű látványt nyújthattam.