The Liar /Befejezett/

10.rész ♡ Disneyland

Megöleltem Min YoonGit... Megöleltem Mr. Seggfejt... Én teljesen megőrültem. Hogy ölelhettem meg olyan hirtelen ? Aish...

Nem igazán mertem még visszamenni a szobánkba, így fel s alá kóboroltam az emeleten, kiszellőztetni a fejemet. Nagyon boldog lettem attól, hogy meglett az órám, mégsem volt helyes döntés ezért ölelgetni Mr. Seggfejt. Viszont, azokhoz képest, amiket már ezelőtt tettem a szeme láttára, ez már semmi volt. Úgyhogy ugyan csak egy kicsit, de megnyugodtam. Ha meg is kedvel, akkor sem azért fog, mert normális vagyok. Én minden vagyok, csak normális nem...

Végül sikeresen vissza tudtam merészkedni a szobámba és elfeledtem minden rossz dolgot, ami történt. Elhatároztam, hogy új lappal fogok nyitni a másnap felé, és csak azért is élvezni fogom az itt létet. Akkor még nem is sejtettem, hogy mennyi bonyodalmat is fog okozni a másnap...

Kilenc felé ébresztgetett JiEun, hogy ideje kelnem, mire azonnal átfordultam a másik oldalamra és belesóhajtottam a párnámba. Olyan kényelmes volt ez az ágy, hogy legszívesebben hazavittem volna magammal Szöulba.

- Gyerünk Choa, ébredj - térdelt félig az ágyamra a szőke hajú lány és úgy rázogatott finoman a vállamnál fogva. - Kísérgetned kell JungKookot ma a városban - tette még hozzá, mire csak nyöszörögve a hátamra fordultam és felpillantottam a teljesen elkészült lányra.

- Oké, oké - motyogtam, majd látva azt, hogy éledeztem, JiEun úgy érezte már mehet tovább pakolni, így magamra maradtam. Felülve az ágyban oldalra fordítottam a fejemet és meglepetésemre az ágy már be volt vetve és a másik két lánynak hűlt helye volt. Mikor kiszálltam a paplan alól gondolkoztam el azon, hogy valójában szinte nem is voltam fáradt. Való igaz, hogy az ágy nagyon kényelmes volt, de most az egyszer kipihentnek éreztem magamat. Talán ez pont amiatt volt, mert tegnap este semmit nem dolgoztam a cikkekkel, hanem rögtön bemásztam a matracra és elaludtam.

- Na, én is mentem Choa. Majd találkozunk este a helyszínen - integetett nekem JiEun, mire csak egy intést kapott tőlem, ugyanis éppen fogat mostam. Ezek után csukódott is a bejárati ajtó és minden elcsöndesedett. Nem igazán bírtam a csendet, így beraktam a telefonomról az egyik lejátszási listámat és azt hallgattam, miközben belebújtam a fehér rövid nadrágomba és egy rózsaszín, laza, nyári ingbe, aminek alsó részét megkötöttem egy csomóra. Hajamat fésülve még énekelgettem is, amit, ha másoknak szerencséjük volt, akkor nem hallottak, mivel szörnyű hangom volt. Tudtam magamról, énekelni mégis imádtam. Végül mivel úgy gondoltam, hogy kiengedett hajjal melegem lesz, így felfogtam kontyba. Táskámba bepakoltam a szükséges holmijaimat és órámat elraktam a bőröndömbe, hogy addig biztonságban legyen, míg haza nem érek. Még gyorsan felakasztottam a nyakamba a staff kártyámat és ezek után pedig már indultam is le a hallba, hogy találkozzak a többiekkel.

Mikor megérkeztem, egy ember kivételével már mindenki lent volt. A BTS fiúk mind a telefonjukat nyomkodták, míg Sejin és kettő testőr valamin nagyon diskuráltak. Mikor a férfi menedzser meglátott engem, szinte felragyogott a szeme és reménykedve leste, hogy mikor érek oda, így ő beszélni tud.

- Köszönöm, hogy velünk jössz Choa - hálálkodott azonnal, ami miatt halványan elmosolyodtam és megráztam a fejemet, hisz ez nekem semmiség volt. - A többi menedzser segít az előkészületekben, így ők most nem tudnak jönni. De a fiúk körül szeretnének nézni egy kicsit a városban. Viszont nem akarom teljesen egyedül elengedni őket. Én itt vagyok és két testőr is, de mindenki szinte teljesen máshová akar menni, így nem lennénk elegen hárman - hadarta el gyorsan az információkat, amire csak először nagyokat pislogva reagáltam, majd bólintottam, hogy értem. Sejin eléggé lestrapáltnak tűnt már most korán reggel, így örültem, hogy egy kicsit a segítségére tudtam lenni.