The Liar /Befejezett/

24.rész ♡ Összezavart szív

Valamiért a JungKookkal eltöltött egy nap annyi erővel ellátott, hogy hazaérve még a cikkeimmel is tudtam foglalkozni. Mintha csak egy energiagyár lett volna az a fiú és ő erről mit sem tudott. Bezzeg, amikor YoonGival töltöttem ugyanennyi időt, akkor meg úgy éreztem, hogy bármelyik percben elalszom. Hazaérve soha nem volt sok dologhoz kedvem. Most meg csak úgy szárnyaltam.

Épp befejeztem az egyik cikk ellenőrzését és küldtem át a főszerkesztőnek, amikor is valaki hirtelen lehuppant a kanapéra és bekapcsolta a tévét. Meglepetten kaptam fel a fejemet és fotelemből bámultam WonWont, aki épp az imént rakta be a Bosszúállókat. Rengetegszer látta és még mindig képtelen volt megunni. Főleg most, hogy várt a folytatásra.

Ahogy így elnéztem, lassan lecsuktam laptopom tetejét és a füzetemet, valamint tollamat rátéve ott hagytam a helyemen és leültem JuWon mellé.

- Csak nem észrevettél ? - nézett felém kicsit morcosan, ami csak annyit jelenthetett, hogy egy ideje már próbálta felhívni magára a figyelmemet. Mikor annyira benne voltam az írásban vagy éppen ellenőrzésben, soha nem figyeltem a környezetemre. Úgy tűnt ez most JuWont különösen bántotta.

- Történt valami ? - kérdeztem azonnal, ugyanis tudtam, hogy olyankor viselkedett így, mikor valami aggasztotta vagy éppen volt valami az iskolájában.

- Semmi - motyogta, miközben belemarkolt az ölében lévő tálba és betömött a szájába egy adag popcornt.

- Nem úgy látom... - méregettem közelebbről, mire lassan leállította a filmet és egy darabig csak Vasember kimerevedett képét bámulta, csak azután nézett lassan felém. Tekintete egyszerre tükrözött idegességet és szomorúságot is. Erre azonnal rátettem kezemet kézfejére és halványan elmosolyodva unszoltam, hogy szólaljon meg végre.

- Csak... A tanárom azt mondta, hogy nem ajánlja, hogy a művészeti egyetemre jelentkezzek. Mert hiába vagyok egy őstehetség, sok pénz kell oda és nem tudnak nekem mindent finanszírozni. Azt is hozzátette, hogy a mi anyagi helyzetünket elnézve inkább egy másik sulit ajánlana. Viszont én nem akarok máshol tanulni. Én a festéssel és s művészetekkel akarok foglalkozni. Az az én álom sulim. Ő mégis meg akar állítani... - sóhajtott fel szomorkásan, majd halkan hozzátette. - Viszont tudom, hogy nincs ilyenre pénzünk. Nem akarok önző se lenni...

- WonWon - szorítottam rá kezére, mire felnézett öléből és kíváncsian nézett vissza rám. Fájt látni, hogy ennyire elvették a kedvét az álmától. Mégis milyen tanár tett ilyesmit ? - Ne aggódj, a pénzt én megoldom. Te nyugodtan jelentkezz arra az egyetemre. Mire eljön az ideje, meglesz a szükséges összeg.

- De ugye nem adod el érte a vesédet vagy ilyesmi ? Akkor inkább választok valami másik egyetemet... - magyarázta teljesen ijedt fejjel, amit nem tudtam nevetés nélkül kibírni. - Most meg mi van ? Ne csináld már ezt noona... - nyafogta, mire megtöröltem a szememet és elmosolyodva ingattam meg a fejemet gyerekességén. - Nekem már csak te vagy noona... Nem akarom, hogy az én önzőségem miatt történjen veled valami. Vagy esetleg túlhajszold magad - ölelt magához lassan és fejét vállamba fúrva sóhajtott fel. - Érted hagytam fel a régi életmódommal. Ha kell akkor az álmomat is feladom, csakhogy te jól legyél...

- Ilyet még csak ne is mondj - toltam el magamtól és fenyegetően megráztam előtte az ujjamat. - Te csak kövesd az álmodat, ahogy apa és anya is tették, valamint ahogy én is teszem - részben.

- Rendben - bólintott nagy nehezen és mivel még mindig elég őrült elképzelései voltak azzal kapcsolatban, hogy mégis mivel fogok több pénzt keresni, így az egész film alatt - ami bő kétórás volt - az ölembe fektette a fejét és szünet nélkül szorongatta a kezemet. Nem szerettem volna, hogyha aggódik épp ezért nem mondtam el neki a teljes igazságot a YoonGival való munkámmal kapcsolatban. Lehet csalódott is volna bennem, de ha ezt nem teszem, elveszítem a munkahelyem és nem tudtam volna valóra váltani az álmát. Ő még nálam is jobban megérdemelte ezt.