The Liar /Befejezett/

8.rész ♡ Egy rosszul kezdődő utazás

Minden fontos dolgot sikerült bepakolnom kemény két óra alatt, így sietnem kellett, ugyanis egy óra múlva a Big Hithez kellett érnem. NaRi helyettem is leellenőrizte hatvanadjára is a dolgokat és miután bólintott, behúztam a szivárványos bőröndömet és sóhajtva leültem az ágyamra.

- Nem akarod inkább itthon hagyni az órádat ? - kérdezte barátnőm mellettem üldögélve, mire lassan lepillantottam a csuklómra.

- Szerencsét hoz - simítottam végig a számlapján. - Majd elviszem egy óráshoz, ha visszajöttem - sóhajtottam, ugyanis semmi pénzért se vettem volna le bármilyen lestrapált is volt. Ez volt szinte az egyetlen dolog, ami megmaradt még a szüleinktől, így nagy becsben tartottam.

- Megértem - simogatta meg a kezemet NaRi mosolyogva, mire az én ajkaimra is egy halvány mosoly került és felállva zsebre raktam a mobilomat és a bőröndömet megfogva kimentem vele a nappaliba. JuWon valami Marvel filmet nézett, de érkezésemre felém kapta a fejét és kezét kinyújtva magához invitált.

- Vigyázz nagyon magadra - fogta meg a kezemet, mikor megálltam előtte. - És állj arrébb, mert lemaradok a cselekményekről - tolt azonnal el, mire hihetetlenül felnevetve vállon bokszoltam. - Yah ! - kapott oda és a hattyú halálát tettetve nézett el mellettem NaRira. - Ugye te nem fogsz bántalmazni ?

- Nem hiszem - nevetett fel a lány, ami miatt WonWon elégedetten bólogatott.

- Őt szeretem, téged nem noona - nyújtotta ki a nyelvét, ami miatt türtőztetnem kellett magamat, hogy ismét meg ne üssem.

- Na jó, én mentem. Tényleg vigyázzatok magatokra, MinMinre és a házra. Nem szeretnék arra hazajönni, hogy porig é... - halkultam el hirtelen és felelőtlen szavaim miatt lesütöttem a szememet. JuWonra mégcsak nézni sem mertem és legszívesebben eltűntem volna a föld színéről.

- Majd vigyázunk - szólalt meg az öcsém egy kisebb csend után, ami miatt félve felé pillantottam és ugyan láttam szemeiben a szomorúságot, de nem mutatta ennél jobban, hogy miként is érintették a szavaim. Valószínűleg hasonlóan, mint engem. - Inkább te vigyázz magadra és azonnal szólj, ha földet értetek - mondta komolyan nézve rám és ez csak méginkább letörte kezdeti lelkesedésemet. Ha nem hozom fel, talán nem aggódna egészen addig, amíg nem üzenek neki...

- Rendben - mosolyogtam rá halványan és fejét megsimogatva kértem szemmel tőle bocsánatot. Valószínűleg értette, ugyanis alig feltűnően, de megrázta a fejét és megenyhült tekintettel megszorította szabad kezemet.

Végül elbúcsúztam MinMintől is, majd nagyon lassan megindultam a buszmegálló felé. Jól tudtam, hogy az öcsémben felkavartam az állóvizet, így egészen addig magamat sértegettem, míg meg nem érkeztem a Big Hit elé. A Nap már lemenőben volt, így szerencsére a szörnyen meleg nyári idő is enyhült, így kibírhatóbbá vált a szabadban ácsorogva várakozni a furgonra, ami majd elvisz minket a repülőtérre. Egy kisebb körben ácsorogtunk, mi staff tagok és a főmenedzser szavait véstük jól az emlékezetünkbe, hogy biztosan gördülékenyen menjen az utazás.

- A sminkesek, stylisztok és fodrászok mennek az egyik, míg a menedzserek a másik furgonnal. A BTS autójában ott leszek én, úgyhogy oda nem kellünk többen - magyarázta Sejin. - A repülőtéren mi menedzserek leadjuk a fiúk csomagjait, aztán lesz egy óránk a gép indulásáig. Addig majd segítsetek a fiúknak, ha esetleg kell nekik valami. Egyébként pedig pihenjetek ha nincsen dolgotok, hisz hosszú hétvégének nézünk elébe. A sminkesek szerintem tudják a dolgokat, ahogy a többiek is - nézett végig rajtunk, majd elmosolyodva utunkra küldött minket addig, amíg meg nem érkeznek a kocsik. Én odahúztam bőröndömet a lépcsőhöz és arra leülve, előre meredve gondolkoztam azon, hogy mikor is tudom majd feltűnés nélkül bevenni az altatómat. Semmi kedvem nem volt a többi alkalmazottnak vagy akár egy BTS tagnak magyarázkodni. Ez csak rám tartozott.