The Liar /Befejezett/

32.rész ♡ Az élet egy kártyavár

- Noona... Ez egy ruhabolt. Mégis mit keresünk itt ? - loholt utánam JuWon, miközben én gyors léptekkel a férfirészleg felé tartottam. Miután mind a ketten sikeresen lenyugodtunk, eldöntöttem, hogy elhozom JuWont a bevásárlóközpontba, hogy vegyek neki új festős cuccokat és ruhát, hogy aztán majd együtt vacsorázzunk valami jó helyen. Egészen idáig iszonyat spórolós voltam, de most két helyről is volt fizetésem, így amellett, hogy félreraktam WonWon sulijára, megengedhettem magunknak egy kis pluszt is. De legfőképp neki. Úgy éreztem, hogy ezután a nap után - nem is, ezen hetek után igazán megérdemelte.

- Nem gondolod, hogy ez a póló jól állna rajtad ? - vettem le az egyik vállfáról egy sötétkék, hátán fehér feliratos darabot és elmosolyodva tartottam mellé, hogy szemügyre vegyem mennyire illik hozzá.

- Tudod, hogy vannak ruháim... - tolta el lassan a kezemet, majd látva komor tekintetemet kikapta a kezemből és elindult vele a próbafülke felé.

- Várjál ! Akkor nézzünk meg mást is ! - kiáltottam utána vidáman és mindent leszedtem a helyéről, amit csak hozzáillőnek találtam. Nem akartam, hogy egész vásárlás alatt festékes cuccokban járkáljon. Éreztem rajta, hogy milyen kellemetlenül érezte magát az emberek vizslató tekintete miatt, amik egészen idáig követték. Ha már a hajával nem tudtam mit kezdeni, legalább a ruháját le akartam cserélni a vásárláshoz.

Beadtam minden választott dolgot JuWonnak és hiába nézett rám kérlelő tekintettel, csak behúztam előtte a függönyt és amíg várakoztam, a rádióból szóló karácsonyi dalt dúdoltam, ami miatt pár ember fájdalmas tekintetével találkoztam olykor össze. Pár nap volt már csak november kezdetéig és máris mindenhol karácsonyi díszeket és fényeket lehetett látni. Mégcsak a hó sem esett, de ezek már jelezték, hogy nemsokára December. Semmi bajom nem volt a karácsonnyal azt leszámítva, hogy mennyi ember költött tök fölöslegesen pénzt ezen alkalomból. Még szerencse, hogy itt inkább a szerelmesek ünnepe volt és nem a családé. Különben csak még nagyobb túlzásokba estek volna az emberek.

- Szerintem ez lesz a tökéletes - szólt ki WonWon felsóhajtva, majd elhúzva a függönyt mutatta meg nekem is a választott darabokat. Személyiségváltozás ide vagy oda. JuWonban még mindig erősen megmaradt a régi énjének a stílusa. Amit nem bántam, mert jól állt neki. Csak kicsit erős kontrasztot alkotott a mostani személyiségével, ez a világos szaggatott farmer és a pasztelsárga kapucnis pulcsi.

- Nekem jobban bejött a sötét kék póló - raktam keresztbe magam előtt a karomat, miközben tetőtől talpig végig mértem.

- Nem tetszett a felirat - rántotta meg a vállát. - És drágább is volt, mint ez a pulcsi. Érted ? Mi kerül azon a pólón ennyibe ? - rázta a fejét hitetlenkedve és mivel tudtam, hogy nem fogok tudni vitába szállni vele így inkább annyiban hagytam és maradtam én is ennél az összeállításnál. Végül is kettőnk közül ő hordja majd a jövőben. Na meg ő jobban is értett az ilyesmihez, még fiú létére is.

WonWonba karolva hagytuk el a ruhaüzletet és én magam egy hobbibolt keresésébe kezdtem, csakhogy mellettem megkordult az öcsém gyomra, így azonnal megtorpantam és felnéztem rá.

- Éhes vagy ? - fojtottam el mosolyomat, ugyanis annyira zavarba jött, hogy próbált másfelé nézni, mintha nem is ő lett volna.

- Egy kicsit... - vallotta be, mire bólintva újabb úticélként egy étterem keresésébe kezdtünk. Sajnos étterembe nem jutottunk el, hisz irdatlan drága volt minden hely itt, de egy gyorskajáldát azért találtunk, így oda beülve vettünk magunknak szendvicseket és üdítőt. Jómagam egy vaníliafagyit is vettem, karamellszósszal a tetején. Az igazat megvallva már én is eléggé éhes voltam, így jól jött, hogy JuWon hasa jelzett.