C'est la vie, avagy ilyen az élet

Part 1

–Szóval csak akkor jöhetsz össze egy helyes pasival, ha van egy legalább olyan helyes öccse. - emlékeztetett Emma. A szobámban ültünk, az ágyamon és az időeltolódásnak hála még kissé megborulva próbáltuk összegezni, milyen esélyekkel indulok holnap gimibe, egy teljesen új közösségbe, megkezdeni a 11. osztályt.

–Csak jövőre kezded a gimit. Simán lehet, hogy addigra már a 3. pasimon leszek túl. - intettem le.

–Hogyne! - röhögte el magát. -Pont úgy ismerlek.

–Lehet, hogy rosszul ismersz... - fontam össze a karom magam előtt sértődötten.

–A nővérem vagy. Egy házban élünk. Pontosan tudom milyen vagy.

–Ezesetben... Kösz a biztatást. - csaptam meg egy párnával, amin ő csak röhögött.

–Amúgy, osztálytársakról tudsz valamit?

–Charlotte. Ennyi. - vontam vállat. Emma elhúzta a száját. Ja, drága húgomként természetesen tudta, milyen feszült kapcsolatban váltunk el egymástól Charlotte-tal, 2 évvel ezelőtt. Mondhatni úgy, ahogy a korábbi 8 évet végigcsináltuk. Ellenségekként. –Amikor először költöztünk ide anyáékkal, nagyon örültem. Amikor visszamentünk Amerikába, mégjobban örültem. Sőt, még azt is bántam, hogy meg kellett várnunk a 8. évvégét a... Lényegében hazaköltözéssel. De, hogy most mit keresünk már megint Franciaországban?!

–Ne, már! A Sweet Amoris egy nagyon jó suli. Legalább ennek örülj. - próbálkozott Emma.

–Hurrá! - dünnyögtem.

–Na, egy kis optimizmust. Lehet, hogy találkozol életed szerelmével.

–Magamat ismerve nekimegyek és totál hülyét csinálok magamból.

–Ha rendes a srác, aranyosnak fogja találni.

–Na, mi van?! Hirtelen szakértő lettél pasi-témában?

–Ahogy látod... - vigyorodott el.

–10-ből 9 pasi hülyének nézne, ha nekimennék. Nincs nekem akkora mázlim, hogy pont azzal a maradék 1-gyel találkozzak.

–Most jön az a rész, hogy téged egy pasi se bír? - vonta fel a szemöldökét Emma.

–Nem mondtam, hogy egy se, de hogy az az esetleges egy nem jön velem szembe a folyosón az hétszentség.

–És mi van Ken-nel?

–Ken... A másik véglet. - dünnyögtem.

–Egyáltalán kedveled? Bármilyen szinten.

–Barátként rá nem lehet tekinteni. Bár a távolság miatt egész elviselhető volt az elmúlt nagyjából 2 évben. Vele kapcsolatban az a legnagyobb gáz, hogy pont általánosba jártunk együtt és pont akkor volt teljesen odáig értem, amikor ez Charlotte-nak is feltűnhetett. Innentől kezdve pedig ez egy tökéletes dolog volt, amivel tudott szívatni.

–Mondjuk tény, hogy elég fura a gyerek.

–Az. De el lehet vele beszélgetni. Lehet, azóta van barátnője.

–Neki? Kötve hiszem. - röhögte el magát Emma. –Nem félsz, hogy most, hogy visszajöttünk, találkozni akar majd?

–Akkor nem itt laktunk. Ők meg nem költöztek azóta. Túl messze vagyunk egymástól.

–Vagy inkább elég messze. - vigyorgott.

–Köcsög vagy. -vontam össze a szemöldököm.

–Úgy csinálsz, mintha te nem lennél az. - intett le.