Az ikrek társasága sokkal jobb hatással volt rám, mint azt valaha is gondoltam volna. Olyannyira, hogy végül a kikapcsolódásból egy durván sírós este lett, már ami engem illet (hozzáteszem, hogy Alexy is bekönnyezett), és teljesen meg tudtam nyílni nekik.
–Szóval szakítottak Lysander-rel, de nem Castiel miatt. Vagyis mégis, csak nem? - próbált követni Armin.
–Lényegében ja. - szipogtam.
–Beszélned kellene Castiel-lel. - mutatott rá Alexy.
–Na, ez legalább biztos, hogy nem fog megtörténni. - vágtam rá.
–Pedig tényleg azt kéne. - értett egyet Armin. – Vagy hagyd a francba. De azt úgyse fogod. - gondolkodott hangosan.
–Már miért ne hagynám. Az a célom, de nagyon. - dünnyögtem magam elé meredve.
–Sky... - mosolyodott el Armin óvatosan. –Te is tudod, hogy nem fogod hagyni.
–De ez önzőség. - ráztam meg a fejem indulatosan.
–Miért is? - meredt rám Alexy.
–Mert... - akadtam meg. –Mert ez most nem szólhat rólam.
–Akkor szóljon Castiel-ről. Tök mindegy. - legyintett Armin. –Vedd úgy, hogy ez az ő érdeke.
–Ami végsősoron igaz is. - bólogatott Alexy.
–Szóval mégcsak nem is kell hazudnod magadnak.
–Kösz, srácok, de...
–Nálad miért van mindig de? - forgatta a szemét Armin.
–Nincs is mindig. - háborodtam fel.
–Oh, hogyne. - intett le Alexy is.
–Ez akkor se lenne helyes. - tértem vissza az eredeti problémához, vagyis hogy miért nem kéne beszélnem Castiel-lel.
–Valljuk be, Lysander is ezt akarná és ez téged megőrjít, mert túl jónak érzed ahhoz, hogy közben meg elhagytad. - mutatott rá Alexy. Fájdalmasan igaza volt.
Armin pár másodpercig pislogás nélkül meredt Alexy-re, végül megrázta a fejét.
–Oké, hogy én is átlátom a szitut, pedig durvábban meg van csavarva, mint a kedvenc videójátékom, de neked ez hogy jött? - rázta a fejét.
–Tudod, én nem egy videójátékban élek. - vigyorgott rá gúnyosan Alexy.
–Én se. Csak ha úgy gondolom, hogy otthonosabb, mint az itteni lét.
–Üdv a Földön. Általában úgy gondolod.
–Most tényleg veszekedni fogtok? - meredtem rájuk.
–Pár perc és vége. Megy felfrissülni az online térbe. Szüksége van a vezetékeire.
–Vezeték nélkül is működik. - vágta rá Armin.
–Jó, hogy mondod. - csettintett Alexy. –Azt hittem, a töltöttségedet félted, de most megnyugodtam. - Ekkor felém fordult. –Az aksija még kitart valameddig.
–Na, jó. Maradok. - ült vissza mellénk Armin, aki az imént még komolyan indulni készült. –Vegyétek megtiszteltetésnek.
–Igenis, ő méltósága. - hajlongott Alexy, majd ismét felém kapta a tekintetét. –Tartom, hogy beszélned kellene vele. Mindenki érdekében. De komolyan. Mindenkiében.
–Ki is ez a mindenki pontosan?
–Te, - Erre csak összevont szemöldökkel meredtem rá, mire gyorsan folytatta. –Castiel, Lysander, Rosa, a húgod, Armin és én...
ESTÁS LEYENDO
C'est la vie, avagy ilyen az élet
Fanfic"-Akkor én meg azt mondom, hogy nem vagy vicces. - vágtam rá gondolkodás nélkül. -Castiel, hagyd már békén. Miért piszkálod folyton? - tárta szét a karját Lysander. -Nagyon remélem, hogy nem azért, amit így élből rávágnék. - meredt rá Rosa. Castiel...
