C'est la vie, avagy ilyen az élet

Part 41

- Szóval... - próbáltam belekezdeni.

- Az idő pénz. - jegyezte meg Castiel gúnyosan.

- Köszi, ezzel sokat segítesz. - vigyorogtam rá erőltetetten.

- Szívesen. - viszonozta a gesztust.

- Anyáék nem tudnak... rólunk. - mondtam ki hirtelen.

- Parancsolsz? - meredt rám Lysander.

- Nem tudnak arról, hogy vele - intettem Castiel felé. - együtt vagyunk.

- És pontosan miért is nem tudnak erről? - tárta szét a karját Castiel. - És ennek mi köze ahhoz, hogy szakítasz velem.

- Én nem akarok szakítani.

- Hallottalak. Azt mondta, hogy... idézem: „Szakítanom kell Castiel-lel." Nos, Castiel én lennék. A szakítani azt jelenti, hogy szakítani. Hol itt a kérdés?

- Ott, hogy ez csak egy apró részlete volt annak a társalgásnak Emma-val.

- Bővebben. - fonta keresztbe a karját maga előtt.

- Emma nem támogat abban, hogy titkolom a kapcsolatunkat anyaék előtt.

- Bírom a kiscsajt. - bólintott rá Castiel.

- Köszi. - forgattam a szemem.

- Szóval nem támogat. És?

- Én meg erre annyit mondtam neki, hogy ha elmondom, anyáéknak, hogy együtt vagyunk, az gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy szakítanom kell veled. Erősen kétlem ugyanis, hogy anyáék támogatnák a kapcsolatunkat.

- És már bocs, de anyádék hol is szólhatnak ebbe bele? - meredt rám.

- A szüleim. Már bocs.

- Castiel. - szólalt meg Lysander. - Ez az a dolog, amit te nem érthetsz. A szüleid... nem épp megfelelően viselkednek. Veled. Meg úgy amúgy se. De Skylar-nek valahol igaza van. Ettől még nem értek egyet vele. - vetett rám egy lesújtó pillantást. - De részint jogos, amit mond.

- Szóval... - akadtam meg. - Igazából szerinted is el kellene mondanom nekik?

- Hosszú távra tervezel Castiel-lel? - kérdezett rá.

Castiel visszafojtott lélegzettel várt.

- Igen. Persze. - vágtam rá. Jogos, hogy igazság szerint még végig se volt időm gondolni a dolgot, de olyan váratlanul ért a kérdés... És én olyan hirtelen válaszoltam teljesen őszintén, hogy azon még Castiel is elmosolyodott.

- Akkor szerintem itt nincs kérdés. - vont vállat Lysander.

- Beszélek Emma-val. Most muszáj. - vágtam rá erre meg én.

- Komolyan! Ti túl sokat beszéltek. - rázta a fejét Castiel értetlenül.

- Ez meg a tesó hiányból kifolyólag nem értheted. - nevettem el magam, de azt a szerencsétlen gombócot, amit az anyáékkal való beszélgetés ténye váltott ki, továbbra is ott éreztem a helyén.

Emma-t szerencsémre egész hamar meg is sikerült találnom.

- Engem keresel? - intett rám, amikor észrevette, hogy valamit igenis nagyon keresek.

- Pontosan. - csaptam le rá azonnal. - Beszéltem Castiel-lel. És Lysander-rel. - tettem hozzá töprengve.

- Lysander-rel? - meredt rám a húgom.

- Ő is jelen volt. És mellesleg a te pártodat fogja. Csakhogy örüljél.

- Éljen-éljen. - tapsolt tettetett lelkesedéssel. - És Castiel.