Amint kicsengettek az utolsó óráról, azonnal kirohantam a teremből.
–Skyl! - kiabált utánam Castiel. A nyomában ott sietett Lysander.
–Várjatok. Fel kell hívnom Emma-t. - néztem rájuk egy pillanatra, aztán már futottam is tovább.
Ahogy kértem az udvarra és találtam egy nyugodtnak tűnő sarkot, már elő is kaptam a mobilomat.
–Sky? - szólt bele Emma. –Figyelj! Van egy kis gáz. Kb 15 perc kell még, mire odaérek.
–Basszus! - nyögtem, miközben kinéztem a rejtekemből és láttam, hogy Dake indulni készül. –Jó, mindegy. Megoldom. Szia! - Már ki is nyomtam és igyekeztem elkapni Rosa-t. –Rosa! Rosa! - kiabáltam, mire odakapta a fejét.
–Baj van? - nézett rám kérdőn, mikor odaértem hozzá.
–Segítség kéne. - néztem rá könyörgőn.
–Nocsak... - vigyorodott el.
–Már amennyiben nem utálsz. - húztam el a szám.
–Na, miben kell segíteni? - nevette el magát.
–Le kellene foglalni Dake-et egy negyedórára.
–Örömmel. - dörzsölte össze a tenyerét.
Rosa letámadta Dake-et és ugyan nem hallottam, mit magyarázott neki, de az biztos, hogy nem csupa szépet, már amit a mozdulataiból és az arckifejezéséből ki tudtam venni...
Láttam, ahogy Lysander és Castiel kimegy a suli kapuján. Utánuk siettem.
–Ti hova mentek? - szóltam utánuk, miután szintén kiléptem a kapun és esélytelen volt, hogy Dake, vagy bárki más meg lásson minket.
–Nem akartunk feltűnést kelteni. - magyarázta Lysander.
–Emma úgyis innen jön. Tekintve, hogy máshonnan nem is tudna... - vont vállat Castiel.
–Akkor jó. Csak... - Inkább nem fejeztem be a mondatot. De persze ők így is ki tudták következtetni.
–Azt hitted itt hagyunk? - vonta fel a szemöldökét Castiel.
–Nem. Inkább... Nem értettem. - hebegtem.
–Ugyan, Skylar... Megígértük. - mosolygott rám Lysander.
–Tudom. És köszönöm. - sütöttem le a szemem.
Emma még nem ért oda, én pedig ideges voltam, és mivel nem tudtam magam mivel elfoglalni, óvatosan benéztem a suli udvarába. Rosa még mindig Dake-kel beszélt és nem úgy nézett ki, mintha abba készülnének hagyni. Mondjuk nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet Dake-et már az Emma-val való beszélgetés előtt felidegesíteni, de ez már aztán tényleg a legkisebb probléma.
–Skyl! - lépett mellém Castiel.
–Hm? - pillantottam rá, de közelebb volt, mint gondoltam. Ő meg valószínűleg nem matekozta ki előre, hogy hova fog kerülni az arcom, ha megfordulok, így történhetett, hogy a távolság nagyjából-egészéből 5cm lett az arcunk között.
A tekintetünk találkozott, és mivel mindketten lefagytunk, álltunk ott vagy... Jó ezt nem tudom megtippelni, de a lényeg, hogy tovább, mint normális, ugyanis Lysander jelent meg Castiel mögött és elmondta azt, amit - gondolom - Castiel akart mondani, mielőtt beletenyereltünk egymás aurájába.
–Itt van Emma. - nyögte ki.
Erre Castiel egy hirtelen mozdulattal elhúzódott tőlem. Zavartan túrtam a hajamba és követtem Lysander-t, aki vissza is sietett a nem sokkal arrébb ácsorgó húgomhoz.
KAMU SEDANG MEMBACA
C'est la vie, avagy ilyen az élet
Fiksi Penggemar"-Akkor én meg azt mondom, hogy nem vagy vicces. - vágtam rá gondolkodás nélkül. -Castiel, hagyd már békén. Miért piszkálod folyton? - tárta szét a karját Lysander. -Nagyon remélem, hogy nem azért, amit így élből rávágnék. - meredt rá Rosa. Castiel...
