Castiel kifejezetten érdekes „mesélő"-nek bizonyult. Az ő elképzelése szerint az volt ugyanis a legjobb elmagyarázási mód, hogy egy random emléket idézett fel. Ennek köszönhetően nekem elképesztő szinten kellett koncetrálnom, ha meg akartam érteni a dolgokat. De nyilván már az elején elakadtam.
Volt ugyanis egy telefon beszélgetése Deborah-val. Amit amúgy én is hallottam. Illetve hát részint, pontosabban Castiel részéről. De mire erre én rájöttem... Te jó ég.
***
„Castiel: – Szia!
Deborah: – Hali! Mizujs?
– Mi legyen?
– Haragszol?
– Kéne?
– Cica, ne már! Amikor legutóbb beszéltünk, nem volták ilyen.
– Amikor legutóbb beszéltünk, az majd' három hete volt. Azt hittem, váratlanul elhaláloztál, azért nem jelentkezel.
– Rengeteg dolgom volt.
– Ja, nekem is. Kitöröltelek a memóriámból, amit lassan már versenyszerűen és nem csak hobbiszinten kellene csinálnom. Az agyam pedig még nem dolgozta fel, hogy veled beszélek. Bocs.
– Bocsánatot kérjek?
– Kérnél?
– Ha szeretnéd...
– Elfogadom. Hogy vagy?
– Én jól. És kimerülten. Sokat gondolok rád.
– Ezt nem szokás kimondani a miénkhez hasonló helyzetben...
– Miért? Milyen a mi helyzetünk?
– Mint egy kicseszett tornádó.
– Benned egy költő veszett el. Mi a helyzet a bandával?
– Van. Vagy jóval inkább lesz.
– Ha csatlakozni akarsz hozzám, akkor tapasztalatra lesz szükséged.
– Tudom.
– Amint lehetőséged lesz rá, hozzá kell fognod a koncertezéshez. Anélkül nem megy.
– Igen. Igazad van. Amint lehetőségem lesz. Most mennem kell.
– Sok sikert!
– Neked is. Szia!"
***
Castiel kérdőn nézett rám.
– Na, mi van. Talán kezd derengeni valami?
– Mármint? – vontam össze a szemöldököm.
– Teljes őszinteség, meg minden lószar, nem?
– De, hogyne. Hallgatlak.
– Kicsit elkalandoztál.
– Annyira nem meglepő. Mi a helyzet Deborah-val. Csakmert akárhogy nézem, én ezt nem tudom értelmezni.
– Deborah-val? Komolyan ez érdekel? – nevette el magát. Idegesített, mint már oly sokszor.
– Igen, Deborah-val. Seggfej... – fontam össze a karom magam előtt.
– Deborah... minden bizonnyal megpróbált átverni. Megint.
– És ez téged azért nem csesz fel, mert...
– Mert átláttam rajta. Innentől pedig én vertem át őt.
– Oké. Először is. Honnan tudtad, hogy át akar verni?
YOU ARE READING
C'est la vie, avagy ilyen az élet
Fanfiction"-Akkor én meg azt mondom, hogy nem vagy vicces. - vágtam rá gondolkodás nélkül. -Castiel, hagyd már békén. Miért piszkálod folyton? - tárta szét a karját Lysander. -Nagyon remélem, hogy nem azért, amit így élből rávágnék. - meredt rá Rosa. Castiel...
