Hűűű! Először is: Wow! 1K??? Te jó ég!😍🤭 Mindenkinek köszönöm, aki kommentelt, vote-olt, vagy csak elolvasta a részeket. Nekem mindegyik verzió nagyon sokat jelent😁❤️❤️
És mindenkinek gratulálok, aki eddig eljutott. Jár a virtuális-kézrázás🤝😋
Remélem a további részeket is szeretni fogjátok; én nagyon élvezem a történet írását, és persze az a cél, hogy az olvasónak is élmény nyújtson az elolvasása❤️
És akkor itt is van a következő rész😊
Oké, az is megrémített, hogy együtt töltöm a hétvégét Lysander-rel, és főképp Castiel-lel, de az, hogy már több, mint egy órája ültem, tök egyedül a próbatermükben... Na, az eléggé kiakasztott. Fel nem tudtam fogni, mi tarthat ennyi ideig nekik. Mert persze jó, komoly téma, meg minden, Castiel meg amúgy se könnyű eset, de azért 83 perc??? Ez még viccnek is rossz...
Minekutána kezdtem megelégelni a tétlen várakozást (a kezdeti gitarozgatás után, ami eltartott vagy 20 percig, annyira felhúztam magam a történteken, és leginkább azon, hogy semmit sem értettem, hogy csak ültem a kanapén és lassan eljutottam arra a szintre, hogy a másodperceket számoltam), az ajtó felé indultam, azzal az elhatározással, hogy rájuk rontok. Erre azonban nem került sor. Ugyanis ahogy kivágtam az ajtót, egyenesen belefutottam Castiel-be.
–Basszus! - nyögtem a homlokomat masszírozva azon a ponton, ahol lefejeltem a vállát.
–Jé, egy Skyl... - pillantott rám, nem túl lelkesen, majd mellettem ellépve, bement a terembe.
Döbbenten meredten Castiel után, aztán amikor megláttam Lysander-t, idegesen odasiettem hozzá.
–Mi történt? - támadtam le.
–Khm... - kezdte. És ilyenkor nem szokott pozitív lenni a további mondanó. –A jó hírrel kezdjem, vagy a rosszal?
–A jóval. - vágtam rá.
–Benne vagy a bandában.
–És mi a rossz? - kérdeztem félve. Igen, tök jó lett volna az iménti kijelentését legalább minimális örömmel fogadni, de nyilván ez nem ment.
–Castiel nem békélt meg. - sóhajtotta.
–Remek. - sütöttem le a szemem.
–Sajnálom.
–Beszélek vele. - néztem fel hirtelen.
Lysander ugyan elhúzta a száját, de megállítani nem próbált. Ismer már annyira, hogy tudja, úgyse hallgattam volna rá egy ilyen helyzetben. Úgyhogy lényegében probléma nélkül jutottam vissza a próbaterembe.
VOUS LISEZ
C'est la vie, avagy ilyen az élet
Fanfiction"-Akkor én meg azt mondom, hogy nem vagy vicces. - vágtam rá gondolkodás nélkül. -Castiel, hagyd már békén. Miért piszkálod folyton? - tárta szét a karját Lysander. -Nagyon remélem, hogy nem azért, amit így élből rávágnék. - meredt rá Rosa. Castiel...
