C'est la vie, avagy ilyen az élet

Part 24

Ahhoz képest, hogy még soha nem voltam a városnak azon a környékének még a közelében sem, ahol a buli volt, mégis egész könnyen odatáltam. Csak kétszer tévedtem el. Egyszer egy kedves, öreg néni segített ki, másodjára meg rájöttem, hogy vagy háromszor mentem el a ház előtt, de segáz.

–Sky! - vigyorgott rám az ajtót kinyitó Iris. –Gyere be!

–Megyek. - biccentettem bizonytalanul és leengedtem a karom, amit amúgy továbbra is "kopogó" pozícióban tartottam.

Így, hat órára már szinte mindenki ott volt Iris-éknél, egyedül Viola nem érkezett még meg.

–Egyszer csak ide ér... - vonogatta a vállát Kim.

–Most filmet fogunk nézni? - nézett körbe érdeklődve Melody.

–Szerintem nem érdemes megvárni Viola-t. Úgyis horrort akartunk nézni. Nem hiszem, hogy örülne neki. - mosolygott Carla gúnyosan.

–De gondolom a film közben meg fog érkezni. - vontam össze a szemöldököm. –Meg egyébként is... Jobb lenne egy jó romantikus vígjátékot nézni. Legalábbis szerintem. - mondtam, és közben igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire nem rajongtam mostanában a romantikus műfaj bármely képviselőjéért.

Carla-n kívül mindenki bólogatva fejezte ki egyetértését. Ő viszont cserébe egyfajta "menj a fenébe" pillantással ajándékozott meg. Gondoltam, nem feszítettem még eléggé túl a húrt, és vigyorogva rákacsintottam. Elkerekedett szemmel nézett rám, mire én csak követtem Iris-éket, akik Melody vezetésével már keresték is a tökéletes filmet.

A filmről egyébként, amit végül választottak, nem tudnék sok mindent mondani. Merthát, függetlenül attól, hogy amíg nem kezdődött el a beszélgetőkör, elvileg tényleg kikapcsolódhattam volt, nos... Ez nem egészen így működik. És végeredményben, valószínűleg még Viola - aki az indítás után nagyjából félórával érkezett meg - is jobban el tudta volna mesélni, hogy miről is szólt végeredményben a film. Vele ellentétben, nekem még a címe se jutott eszembe. A tartalma meg... Hát, minden bizonnyal volt benne egy csaj, meg egy srác, akik "hatalmas" problémáikat leküzdve, végül simán összejöttek.

Ahogy a filmről való beszélgetést hallgattam, szinte éreztem, hogy hamarosan jön az a pont, ahonnan már nem lesz visszaút. Nem tévedtem. És még csak azt se mondhatom, hogy bár tévedtem volna. Szükségem volt arra a beszélgetésre. De ettől még nem lehet elvárni tőlem, hogy örüljek is neki...

–Igazából a csajnak annyi dolga lett volna, hogy nem száll fel a repülőre és akkor nincs semmi gáz. - csóválta a fejét Melody.

–Repjegye volt Hawaii-ra. Abból, hogy elment, csak az látszik, hogy nem ment el az esze. - ellenkezett rögtön Kim.

–Annyira nem is volt helyes a csávó. - csóválta a fejét Carla.

–Így sokkal romantikusabb volt, mintha maradt volna. - mosolygott Viola.

–Ha marad, nincs film. A srác meg csak küzdjön érte. - biccentett határozottan Kim.

–Ebből derült ki, hogy tényleg szereti a lányt. Meg a lány is őt. - vigyorgott Iris, mintha csak ő lett volna a női főszereplő.

–Kár, hogy nincs ilyen a valóságban. - biggyesztette le a száját Carla.

–Dehogynincs. - legyintett nevetve Iris.

–Te talán ismert olyan srácot, aki így reagálna? - vonta fel a szemöldökét Carla.

–Persze. - vágta rá Iris. A határozottsággal csak arra ment, hogy mind kérdőn vártuk, hogy folytassa. –Van egy ismerősöm...