C'est la vie, avagy ilyen az élet

Part 5

Emma ki sem jött az este további részében a szobájából. Még akkor se, amikor anya hazáért, majd rá 20 percre apa is, és mindketten tudni akarták, miért zárta kulcsra a szobája ajtaját. Én se tudtam megválaszolni a kérdésüket, ami szintén nem nyugtatta meg őket. Végül, nagyjából félórányi szenvedés után feladtak a dolgot azzal, hogy majd beszélnek vele, ha kijön.

Lassan én is elvonultam a szobámba és egy utolsó lehetőségbe kapaszkodva, a mobilommal a kezemben vetettem le magam az ágyamra. Tudtam, hogy nem fog bejönni a dolog, mert ismerem Emma-t, de rettenetesen aggódtam miatta, ígyhát muszáj volt megpróbálnom. Messenger-en írtam rá, és csak annyit, hogy ha beszélgetni akar, írhat is, ha úgy könnyebb. Megnézte, szinte azonnal. De nem írt vissza.

Sóhajtva dobtam le a mobilt az ágyra és a tenyerembe temetve az arcom, továbbra is abban reménykedtem, hogy hamarosan rezegve jelzi az új üzenetet. Abban a pillanatban pedig, amikor ez tényleg megtörtént, iszonyatos tempóban kezdett verni a szívem, ahogy a mobil után nyúltam. Az üzenet azonban nem Emma-tól jött. Hanem Dake-től. Elkerekedett szemmel meredtem az értesítésre. Aztán, köszönhetően annak, hogy el se akartam hinni a dolgot véletlenül megnyitottam.

Dake: Szia, drágaság! ;)

Nagyokat pislogva meredtem a kijelzőre. Na, ez az az üzenet, amire nem kéne visszaírni. Az jó kezdete lenne annak, hogy bunkó legyek vele. Ugyanakkor nagyon ideges voltam Emma miatt és valakin le kellett vezetnem a feszültséget.

Sky: Esetleg szeretnél valamit?

Dake: Beszélgetni.

Sky: Igen? És ugyan miről?!

Dake: Bármiről. Mondjuk arról, hogy milyen randihelyszínek jönnek be neked...

Sky: Sokfélék. Az egyetlen kritériumom, hogy valaki olyannal legyek, akit kedvelek.

Dake: Az kezdetnek tökéletes ;) Szóval? Hova menjünk?

Sky: Hát... Azt nem tudom, te hova mész... Én speciel Alexy-vel moziba.

Dake: Te moziba mész Alexy-vel? XD

Sky: Igen. Mi olyan vicces?

Kicsit beparáztam. Ha Dake tudja, mi a helyzet Alexy-vel, akkor bukott a dolog. Az ajkamat harapdálva vártam a válaszát.

Dake: Komolyan inkább vele lógsz, mint velem??

Sky: Meglepődtél?

Dake: Mivel értelmes lánynak gondoltalak, igen.

Sky: Köszönöm a bókot. Én is annak gondolom magam.

Dake: Nem tudom eldönteni, hogy a múlt idő nem érkezett meg hozzád, vagy csak szimplán nem tudtad feldolgozni...

Sky: Áh, megérkezett, fel is dolgoztam, csak nem volt kedvem foglalkozni vele.

Dake ezek után percekig nem írt vissza. Pedig tényleg kíváncsi voltam, mit fog reagálni erre. Ugyan nem nyugtatott le a vele való beszélgetés, de legalább elégedettséggel töltött el. Mikor jelzett a mobilom, vigyorogva néztem le rá. Aztán le is fagyott az a vigyor az arcomról.

Dake: Vicces lány vagy, Skylar. És ezzel a hozzáállással őszintén megleptél. De ne aggódj. Fogsz még meglepődni te is. És nem biztos, hogy az tetszeni fog...

Mögéképzelve a kis ördögfejet mégjobban kiakadtam. Csak azért nem írtam vissza neki, mert pontosan tudtam, hogy úgyse válaszolna.

Végül - egyrészt megszokásból, másrészt mert reméltem ez legalább érdekelni fogja - ismét bepróbálkoztam Emma-nál.