Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy kicsit berúgtam, ezért Denis bekísért a vendégszobába. Apám meg rögtön kapott az alkalmon, hogy megalázhasson Mila előtt.
- Mila, kérlek maradj itt! - szóltam a lány után.
- Csak ha kijózanodtál! - csukta volna az ajtót anyám.
- Nem! Bent maradok vele. - lépett vissza.
Meglepte őket, hogy szembe szállt velük.
- Sajnálom, hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak. Nem akartam. - magyarázkodtam, amint mellém ült.
- Hisz nem történt semmi, ittál és kicsit a fejedbe szált. Nagy ügy.
- Látod, hogy az. - forgattam a szemeim, ahogy apám viselkedésére gondoltam.
- Pihenj kicsit, megnyugszanak ők is.
Hihetetlen, hogy ennyire jól kezelte a helyzetet. Pedig ha valaki, akkor ő igazán ellene lehetne, hiszen pont egy ittas ember okozta azt a balesetet, amiben elvesztette az édesanyját és nővérét.
- Apádék mikor érkeznek?
- Fogalmam sincs, nem számoltak be róla. Sosem szoktak. - motyogta, közben arca szomorúságot sugárzott.
- Ma maradjunk itt, reggel elviszlek, jó így neked?
- Ha kapok egy pólót amiben alhatok, nincs ellenvetésem. - mosolyra húzta ajkait.
- Természetes. - csókoltam meg.
A szekrényhez sétálva kihúztam egy pólómat, majd elfordultam, hogy felvehesse.
- Köszönöm.
- Gyönyörű vagy. - húztam magamhoz.
- Egy gyűrött férfi pólóban? - nézett amolyan komolyan gondolod ezt nézéssel.
- Gyűrött pólóban, melegítőben, esőtől elázott hajjal, kisírt panda szemekkel és mindenhogy! A legszebb ezen a földön!
Lábujjhegyre állva finoman csókolt meg. Ha lehetne itt állnék ebben a szobában az idők végezetéig. Halk kopogást hallottunk, mire Denis benyitott.
- Bejöhetünk? - dugta be a fejét.
- Persze, úgyis beszélni akartam veled. - fordultam felé - Sajnálom, hogy elrontottam az estétek.
Natasa nevetve lépett be.
- Miről beszélsz? Mivel rontottad volna el? Berúgtál egy kicsit. Na bumm. Apátok túl reagálta, nem kicsit.
- Így van. Koccintsunk még, hisz nagy nap a mai! - hozott egy üveg gyerek pezsgőt Denis.
- Aztán rendelünk a Kingből pizzát. Mit szóltok? - tette a nagy kérdést Natasa.
Kérdőn Milára néztem, aki apró mosollyal nézett vissza rám.
- Kihagyhatatlan ajánlat, nem gondolod?
- Igazad van! Csapassuk.
Az igazi buli csak eztán kezdődött. Denissel azért ittunk pár pohárral, de ügyeltünk rá, hogy ne essünk túlzásba. Mila épp elvonult Natasával valami fontos ügy miatt, nem sokkal ezután csengettek.
- Nyisd ki! Addig töltök egy kört. - kiabált a konyhából a bátyám.
Gyanútlanul mentem az ajtóhoz, nem számítottam rá, hogy a volt barátnőm áll mögötte.
- Hát te?
- Azt hiszem itt maradt a táskám. - jött egyre közelebb - Vissza térhetnénk arra amit félben hagytunk. Nem gondolod?!
- Nem! - löktem el magamtól - Megmondtam, van barátnőm!
- Mi folyik itt? - nézett kérdőn Mila a szobába lépve.
- Baby. - fordultam hirtelen felé.
- Zoé ... - dühös pillantással bombázta Natasa - Világosan elmondtuk, hogy nincs itt keresnivalód!
- Nem is hozzátok jöttem, csak Somával akartam találkozni, befejezni azt amit elkezdtünk.
- Nem kezdtünk el semmit! Beteg vagy, orvosra lenne szükséged!
Denis segítségével kitessékeltem az akadékoskodó lányt. Mila értetlenül állt a szobában.
