VágyÁlom

7.

Soma megcsókolt!!
Lassan elhúzódtam, mire ijedten kezdett hadarni.

- Ne haragudj! Öhm ... Nem akartam ... vagyis de. Csak... - nem hagyta, hogy bármit is mondani tudjak így magamhoz húzva megcsókoltam.

Ahogy ráeszmélt ez mit jelent mosolyra húzta a száját.

- Olyan rég megakartam már tenni. - suttogta majd újra az ajkamra tapadt.

- Nem kértek inni valamm... - nyitott be az anyukája - Ti ... tényleg?!

Hirtelen nem tudtam öröm vagy idegesség ült e az arcára.

- Apa! Apácska! A fiúnk együtt van ezzel a lánnyal!! - kiabálta óriás mosollyal.

- Na!? Tényleg? Fiam! Már épp itt volt az ideje.

- Elég menjetek ki! - zavarta el őket - Ez irtó ciki volt. - ült az ágy szélére miután becsukta az ajtót.

- Ugyan. Inkább cukik. Hogy örültek már!? - én teljesen el voltam ragadtatva ettől.

- És ... Akkor ... - szólt halkan felém fordulva.

- Akkor ?

- Ne már! Tudod mit akarok mondani.

- Hát nem igazán. - valóban nem.

Már épp belekezdett volna, mikor megcsörrent a mobilom.

- Apu az. Így elrepült az idő?! - néztem az órára, ami épp negyed tizenegyet mutatott - Megyek már. - vettem fel - Tudom, tudom. Mindjárt otthon vagyok.

Közben Soma indulásra kész állapotba hozta magát.

- Muszáj haza mennem. Késő van.

- Gyere, elviszlek.

Elköszöntem a szüleitől, majd elindultunk. Apám az ajtóban állt, szemmel láthatóan dühös volt.

- Talán nem ismered az órát!? - szólt ahogy odaértem.

- De, csak elszaladt az idő.

Soma nem ment el amíg be nem csukta az ajtót.

- Holnap iskola. Feltételezem a leckéd nincs kész.

- De. Még előtte megcsináltam.

- Macii. - hallottam Ingrid nyávogását - Gyere már!

Talán ez volt a szerencsém. Fejét rázva felment a hálóba.

__________________________

Bizonyára a tegnapi nap hatására éreztem magam jól ma reggel. Alig vártam, hogy induljak suliba és újra láthassam Somát.

- Hány órád lesz? - nyitott be apám.

- Öt, aztán táncpróba lesz. Tudod, idén szalagavató bál.

- Ingridnek előadása lesz, érted megyek fél háromra!

- Nekem muszáj ott lennem? - annyira nem érdekelnek ezek a rendezvények.

- Igen!

- Hurrá. - mondtam fele annyi lelkesedéssel mint amennyi bennem van.

- Nem reklamálsz igaz?! - fordult vissza.

- Utálom, hogy bele vagyok rángatva a magánéletetekbe! Miért kell játszani a szép családot?!

- Mert azt mondtam! - kiabált rám.

- Ő eljön szülőire!? Anyák napjára ... Nem. Én égetem magam egyedül mert te sem vagy képes rá. - ahogy kimondtam felpofozott .

- Ott leszel! Ha tetszik, ha nem! Világos?! - ezzel elhagyta a szobát.

Az ajkam felrepedt és feldagadt. Próbáltam sminkkel eltüntetni de nem igazán sikerült.
További próbálkozásra nem volt időm, indulnom kellett. Ingrid a konyhában éppen kávét csinált.

- Remélem így is jól fogok mutatni a kamu családi fotóidon! - szúrtam oda.