A fülemben cseng, ahogy a kapuban állva azt mondja szeret. El akartam mondani, hogy ugyan ezt érzem. Minden porcikámmal szeretem.- Remekül csináltátok. Hétfőn órák után ugyan itt! – zárta le az órát Era.
- Mila! – sietősen közelített felénk Vanessa.
- Akkor majd beszélünk. – motyogta, majd csalódottan indult el.
- Nee. – fogtam meg a kezét.
Ujjainkat összekulcsolva néztem Vanessára amolyan, mond már nézéssel.
- Buli lesz ma. Nincs kedved eljönni? – kérdezte könyörögő szemekkel.
- Öhm, ma Ingrid előadására kell mennem az apámmal.
- Kár ... ha mégis, csak szólj! – ezzel el is ment.
Soma rám nézett, majd a kezünkre. Én csak álltam mosolyogva.
- Ez ... Azt jelenti, hogy?
- Mila az apukád kint vár. – jött vissza Vanessa.
- Megyek.
Nem akartam megint úgy itt hagyni. Magamhoz húzva megcsókoltam.
- Szeretlek!
Az a csillogó szem, meg az a mosoly. Magamhoz kaptam a cuccaim majd elindultam kifelé.
Mosolyogva ültem be az autóba.
- Látom a sminked már kész. – dörmögte.
- Ahha...- nem tudtam levakarni a mosolyom.
Hogy őszinte legyek, nem is akartam.
_________________________
Haza érve Ingrid teljes készültségben állt.
- Hol voltál? Mondtam, hogy időben oda kell érnem! – esett az apámnak.
- Várnom kellett rá. Itt vagyok, mehetünk.
- Ebben a ruhában nem jöhet! – nézett rám némi fintorral - Menj öltözz át! Taxival jössz, nekünk menni kell.
Ezt még vissza kapja.
A címet az asztalon hagyták, a taxi árával együtt.Felmentem, úgy tettem mint aki a saját ruhái közt kutat, egészen addig, míg el nem mentek. Azután gyorsan Lea szobájába indultam. Anya egyik ruháját vettem fel. Tudom, hogy apa is emlékszik rá, Ingrid pedig látta a nappali falán lógó egyik képen.
Alig várom, hogy láthassam az arcukat.A taxi beállt a kígyózó sor végére. Majdnem szóltam, hogy nem kell megvárnia, itt kiszállok, de aztán eszembe jutott, hogy ilyenkor mindig készül kép az érkezőkről. Milyen jól mutat majd a címlapon, hogy taxival érkezett meg szeretett előadójuk fogadott lánya.
_______________________________
Néhány perc múlva már a vakuk kereszttüzében álltam.Belibbentem abban gyönyörű fehér ruhában. Mindenki engem nézett. A szememmel apámat és Ingridet kerestem. Aki épp ebben a percben kezdte meg a beszédét. Apám tekintete rám téved, nem siklott tovább. Láttam a döbbenetet az arcán. Hirtelen Ingridre, aztán rám nézett. Ezzel elérve, hogy Ingrid is keresni kezdett. Meglátott, a beszédben elakadt. Csak állt kukán, mint aki szellemet látott.
Talán azt is hitte.- Mi a fenét csinálsz? Normális vagy? – karomnál fogva húzott kifelé a minta apa.
- Mosolyogj a kamerának. – súgtam oda óriás mosollyal.
- Azt hiszed ez vicces!?
A hátsó ajtón át a parkolóba mentünk.
- Szállj be! – üvöltött rám.
Hazáig egy szót sem szólt, a GPS nem győzte mondani, hogy túllépte a sebességhatárt.
- Ezzel most nagyon túl lőttél a célon ugye tudod! – csukta be az ajtót maga mögött.
YOU ARE READING
VágyÁlom
Romance" ... a komódhoz ugorva füléhez kapja majd a mosoly, ami eddig az arcán volt lefagyott. Hirtelen aggódó, fájdalmas tekintet vette át a helyét. ... "