Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ez az éttermes dolog fura nekem, de a lakásnak nagyon örültem. Pláne mikor Mila azt mondta velem költözik. Most úton vagyunk az apjához. Látom rajta, hogy feszült.
- Félsz? - fogtam meg a kezét.
- Talán egy kicsit. - szorította meg - De itt vagy. Nem lehet baj.
- Pontosan.
Leparkoltam a ház előtt, ő előkereste a kulcsát. A ház üresnek tűnt.
- Na menjünk. - nyitotta ki az ajtót.
A ház tényleg teljesen üres volt. Se bútorok, se képek. Csak a kopár falak néztek vissza ránk. Elindult az emeletre. A régi szobájába. Csak dobozok zsákok fogadták. A doboz oldalára annyit írtak nagy betűkkel, hogy szemét.
- Ezt most ... komolyan így?! Arra nem volt képes, hogy elhozza, elköszönjön.
- Számára én is halott vagyok. - olvasta fel a cetlit a doboz tetejéről.
- Baby... - nem tudom mit mondjak.
Csak nézte a dobozokat, az üres szobában.
- Nézz rám. - fordítottam magam felé - Én mindig, de tényleg mindig itt leszek neked! Történjen bármi. Ha már nem lennél velem akkor is.
- Köszönöm. - ölelt át szipogva.
- Én köszönöm, hogy annak ellenére is képes vagy szeretni.
- Mindennél jobban. - suttogta.
Pár percig csak öleltük egymást, majd bepakoltam a dobozokat a kocsiba.
- Ez az utolsó. Mindent lehoztam.
- Akkor mehetünk. - zárta be az ajtót, a kulcsot pedig a postaládába dobta.
Nem sok időnk maradt készülni. Anyuék készenlétben álltak a nappaliban.
- Hát ez a doboz? - nézett döbbenten apám.
- Ezen kívül még van hat. - mondtam miközben felvittem.
- Mi ez az egész Mila? - fordultak az ajtóban álló lányhoz.
- Az apám ezzel a cetlivel hagyta a dobozokat az üres házban.
- Elmentek szó nélkül?! Ne szórakozz.
- Sajnálom. - ment anya rögtön, hogy megölelgesse - Drágám segíts Somának. Hamarabb felhordjátok ketten.
- Megyek. - jött apám.
Így tényleg gyorsabban ment. Mila míg én zuhanyoztam keresett ruhát. Aztán elment a fürdőbe készülődni.
- Mindjárt megvagyunk anya. - mentem le elkészülve.
- Csak nyugodtan. Mila, hogy viseli ezt az egészet?
- Jobban, mint gondoltam. Egyenlőre.
- Soma!? - hallom meg a hangját.
- Igen? - indultam fel.
- Segítenél? - nyitotta ki az ajtót - Nem tudom felhúzni.
Egy bordó ruhát fogott maga előtt, háta teljesen szabadon volt a még fel nem húzott cipzár miatt.
- Hát persze. - ráztam meg magam, hogy vissza térjek a gondolataimból.
Ujjaim lassan végig siklottak hátán. Éreztem, ahogy teste megremeg.
- Olyan gyönyörű vagy baby . - csókoltam a vállára.
