Mivel Mila apja az ajtóban állt csak kiszállt egy szia után. Bizonyára nem díjazta volna, ha megcsókolom a lányát, pláne most, hogy későn is ért haza.
Reggel alig vártam, hogy indulhassak. Soha nem vártam még így az iskolát. Ahogy mindig, most is a sarkon parkoltam és az autó mellett állva várakoztam.
- Baby! - láttam meg az út túloldalán.
Sietős léptekkel jött felém majd átölelt.
- Várj ... milyen a ... - a szája feldagadt, sebes - Az apád ?!
- Nem! Nem, csak elharaptam.
- Mila! - ismerem, nem tud hazudni nekem.
- Visszabeszéltem ...
- De miért?! Próbáld meg ...
- Te nem érted!! - kelt ki magából - Ma ismét velük kell mennem az előadásra, pózolni és játszani a minta családot. Nekem ők nem a családom.
- Tudom...de - simítottam meg az arcát.
- Nem! Nincs de. - lökte el a kezem - Most inkább egyedül megyek.
- Ne! Várj! - kaptam a karja után.
Nehezen, de sikerült meggyőznöm, hogy együtt menjünk. Az iskola előtt leparkolva mellettem sétált szótlanul.
- Ne haragudj rám. - húztam magamhoz megállva a kapu előtt.
- Nincs miért. - kerülte a tekintetem - Vanessa késik, megvárjuk itt?
- Persze. ... Baby. Tegnap az a csók...
- Igen? - most végre rám szegezte gyönyörű barna szemeit - Megbántad, igaz? Tudtam.
- Dehogy! Ne beszélj butaságot. A nap minden percében újra és újra megtenném! - csak állt előttem némán - Mila én rohadtul beléd szerettem.
- Mi ez a nagy bújás? - lépett mellénk Vanessa - Jézusom, te hogy nézel ki? - tolt félre, hogy jobban megnézze a sebet.
- Semmiség. - motyogta zavartan.
- Na jó. Ezt el kell tüntetnünk. Gyere! - húzta az épület felé.
- Mi épp egy fontos dologról beszéltünk. - jött volna vissza, de Vanessa mit sem törődve azzal amit mondott tovább ment.
Hát ez igazán csodás. Bementem, egyenesen a terembe. Már be is csengettek, de a két lány sehol sem volt.
- Itt vagyunk, várjon! - siettek be a tanár után.
Vanessa egész nap Mila nyakán lógott, egyetlen percre nem hagyta, hogy kettesben maradjunk. Minden bizalmam a táncpróbába vetettem.
- Akkor mindenkit üdvözlök! Hajnal Era vagyok, minden pártól kérnék egy nevet. Kit, hogy szólíthatok?
- Mila és Soma. - zártuk a sort.
- Nagyon szép pár vagytok! - nézett ránk mosolyogva - Azt hiszem, ti lesztek az alapja ennek a táncnak.
Mutatott néhány zenét, illetve az osztály is mutatott végül sikerült két számot választani, amit Era 3 perc alatt összevágott és meg lett az 5 perces zenei alapunk.
Megtanultunk néhány lépést, emelést aztán az óra végéig ezt tökéletesítettük.
- Sajnálom, hogy Vanessa úgy elcibált...tudod milyen. - kezdte ahogy felálltunk - Amit mondtál ... az ...
- Az tényleg úgy van. Szeretlek téged.
VOCÊ ESTÁ LENDO
VágyÁlom
Romance" ... a komódhoz ugorva füléhez kapja majd a mosoly, ami eddig az arcán volt lefagyott. Hirtelen aggódó, fájdalmas tekintet vette át a helyét. ... "