Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Milát hazavittem, segítettem bevinni a cuccait, aztán csak néztem az üres lakást. A falról eltűntek a régi családi képek. Helyükre Ingrid fotói kerültek.
- Beköltözött. - jött le.
- Szörnyű ez a nő. - csúszott ki a számon.
- Igazad van, mégsem tehetek semmit. Ha jót akarok magamnak ... - tette hozzá.
- Még mindig áll amit mondtam! - fordítottam felém az arcát.
- Tudom. - suttogta.
- Biztosan egyedül akarsz lenni?
- Persze. Megleszek. Te menj és bulizz a srácokkal.
Nem akartam túl akadékoskodó lenni, ha nem akar velem lenni kénytelen vagyok elfogadni ezt.
- Köszönöm, hogy csodálatossá tetted ezt a napot. - ölelt át az ajtóban.
- Minden napod legalább ilyen csodássá szeretném tenni! - félve de annál nagyobb vággyal csókoltam meg.
- Hiányzol. - súgta alig hallhatóan.
- Ha tudnád mennyire ...
A vágy magával ragadott, magamra húzva ajkaimat az övére tapasztottam. Szenvedélyes csókunkat a telefonom csörgése zavarta meg.
- Bocsánat. - vettem ki a zsebemből, hogy kinyomjam.
- Vedd csak fel. Még egyszer köszönök mindent. - gyors puszit nyomott a számra, majd becsukta maga mögött az ajtót.
Kedvem támadt jó messzire küldeni azt aki hívott.
- Jobban nem is időzíthettél volna! - vettem fel.
- Jössz? Mi lesz már?! Mindenki rád vár.
- Majd érkezem!
A telefonhívás lebonyolítása után elindultam. Még mindig dühös vagyok a remek időzítés miatt ... de nem tehetek semmit. Épp leparkoltam a kocsival mikor SMS-t kaptam.
📩 Mila: Érezd jól magad. Szeretlek.
➡️Mindennél jobban Baby! ❤ Hívj ha bármi van, okay?!
Belépve megláttam a fiúkat, éppen egy kört kértek.
Három óra lehetett, már nem voltam józan, de pontosan tudtam magamról. A telefonom csörgött az asztalunknál, én a pultnál rendeltem a következő kört az előző felesekből.
- Mila hív! - szólt oda Leo.
- Hozd ki légyszíves. - azzal indultam is vissza.
Elkaptam a telefont és az épület elé mentem felvenni.
- Szia! - szóltam bele boldogan.
- Ön Soma? - kérdezte egy ismeretlen férfi hang.
- Igen, én vagyok.
- Egy lány telefonjáról hívom. Baleset érte, úton van a kórházba.
- Mi?? Mégis hogy? Hol?
- A temetőnél, menjen a Hanol kórházba. Oda szállítja a mentő.
Lesokkoltam. Nem hiszem el, hogy ez tényleg velem történik.
Bementem, magamra kaptam a kabátom.
- Hova mész? Igyál még.
- Mennem kell! Bocs. - rohantam ki.
Mivel ittam, a kocsi kizárt, így a sarkon várakozó taxihoz siettem. Elhadartam hova vigyen és csak sürgettem. A kórház folyosóján alig volt ember, nem volt senki aki megmondja hol találom.
