Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Reggel még Soma előtt ébredtem. Édesen aludt. Csak néztem és hallgattam nyugodt szuszogását. Az ébresztő első csipogására azonnal felébredt. Nyöszörögve dörzsölte a szemét.
- Te már ébren vagy?
- Épp az előbb ébredtem fel. - bújtam hozzá.
- Akkor jó, hozok kávét. Megisszuk aztán készülünk.
- Te vagy a legjobb. - pusziltam a mellkasára.
Míg ő lement elkészíteni a kávét én kihalásztam a felvenni kívánt ruhám.
- Meg is vagyok, parancsolj. - nyújtotta a bögrét.
- Van már ébren valaki?
Rágta a száját, biztos voltam benne, hogy valami történt lent.
- Anyám. - ült le - Beszélgetni akart.
- És? Beszéltetek?
- Nem, kihűlt volna a kávéd. - nézett rám azzal a mosollyal - Nee nézz így.
- Hogy?
- Ezzel a könyörgőssel. - tudtam miről van szó.
Beszélniük kell, nem mehetnek el úgy, hogy haragban vannak.
- Szeretlek. - mosolyogtam.
- Baby...nem akarom.
- Ne menjenek el haraggal. - ültem közelebb - Jót akartak, rossz megvalósítás volt, ez tény. A szándék viszont ...
- Igen, igazad van. - sóhajtott.
- Na menj. Addig felöltözöm.
Örültem, hogy sikerült meggyőzni. Hamar elkészültem majd a kávét szürcsölgetve vártam míg vissza ér.
- Egy perc és indulhatunk. - rongyolt be.
A kocsiban ülve kérdeztem csak rá, hogy mi volt az anyukájával.
- Megbeszéltük. Igazad volt, csak hirtelen reagáltam.
- Örülök, hogy ráébredtél.
- Mi lenne, ha ma mégsem mennénk be? Üssük el az időt a lakásban. - talán mégsem ment minden olyan jól.
- Nehezedre esik elfogadni, hogy elmennek igaz?
- Igen... - állt be a suli parkolóba - Túl jól ismersz. De ez így akkor sem tetszik. Elmennek egyik napról a másikra és adnak egy lakást, hogy eltűnjek az útból. - dühös volt - Hagyjanak csak itt egyedül.
Teljesen kiakadt.
- Én itt vagyok... Ha ez számít bármit is. - szálltam ki.
A fejemben zakatol az egyedül szó. A csengetés kizökkentett. Bementem Vanessa szinte a nyakamba ugrott.
- Úristen de jó, hogy újra itt vagy. - ölelt szorosan ami azért még eléggé fájt.
- Jó jó csak ne ilyen szorosan. - próbáltam szabadulni.
- Uu. Bocsi. - eresztett el.
Soma csak a második órára érkezett be. Azonnal beszélni akart velem, de a tanár bejött én pedig kerültem a nap nagy részében.
- Megint összevesztetek? - kérdezte Vanessa.
- Nem olyan vészes a dolog. Csak rosszul esett, hogy azt mondta egyedül van.
- Egyedül? Nem értem.
- A szülei elköltöznek.
- Mrs. Zeinsah jöjjön felelni ha ennyire beszélgetős kedvében van. - hívott ki Mr. Bunkó angol tanár.
- Ohh hogyne.
A felaladat fordítás volt. Simán le zavartam. Azt hitte kifog rajtam. Még szerencse, hogy angolból perfekt vagyok.
- Üljön le és ne kelljen szólnom a beszélgetés miatt! - véste be az ötöst.
Vanessa büszkén mosolygott rám.
- Ezt megmutattad csajszi.
Igyekeztem figyelni az órán de Soma tekintete égette a hátam.
