Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Ahogy Soma a vállam csókolgatta, a hátam simogatta...
Az érzés amit kiváltott belőlem leírhatatlan.
A ruhám végül a helyére került, szembe fordulva Somának álltam a szemébe nézve.
- A leges legszebb vagy. - suttogta közelebb lépve.
- Túlzol.
- Esküszöm. Nincs szebb. - csókolt meg - De induljunk, különben a szobában foglak egész este csókolgatni és dicsérni.
- Na irány akkor. - mosolyodtam el.
Lent Melinda mellett állva vártam, hogy induljunk, Somát az apukája beszélgetni hívta.
- Ma még elindulunk? - kiabált utánuk Melinda.
- Jövünk már. Ne aggódj. - értek vissza épp akkor - Indulhatunk.
- A kabátod. - terítette a hátamra Soma.
Az autóban csak a két fiú beszélgetett.
- Baby ... ugye te is így gondolod? - fordult hátra hozzám.
- Hogy is? - elmerengtem a gondolataimban így sajnos nem hallottam miről van szó.
- Az érettségi után megyünk arra a pihenésre, amit apuéktól kaptunk.
- Jaa igen. Bocsánat kicsit elgondolkodtam.
Közben odaértünk, Denis és Natasa már az étterem előtt vártak minket. Alakul a babapocak is. Gyönyörű kismama.
- Sziasztok, végre már! Azt hittem éhen hal a kismamám.
- Miattam késtünk, ne haragudjatok.
- Csak vicc volt, de tényleg éhes vagyok. - nevetett Natasa.
Bent kellemes légkör fogadott minket, modern hely mégis letisztult. Az ételek is nagyon finomak voltak. Aztán végre rátértek a lényegre, amiért jöttünk.
- Talán Mila is terhes? - kérdezte Denis nagyon komoly tekintettel.
- Nem. - vágtam rá.
- Ehhez most nincs köze babának. - mondta Melinda mosolyogva - Bár szívesen lennék kétszeresen is nagymama...
- Ráér az még anyu. Inkább avass be minket. - zárta rövidre Soma.
