Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A napok szorgosan teltek, már csütörtök van. Még holnap napközben együtt lehetünk, aztán haza kell mennem. Nehogy Mila apja itt találjon. Annyira jó volt ez a hét, ketten minden frusztráció és gond nélkül.
📞 Bejövő hívás Denis 📞
- Csá tes. Figyelj ... ma este hatra gyertek át hozzánk.
- Szia. Nem jó. Milával leszek, de anyuék biztos tudnak menni.
- Anyuéknak már szóltam, ez rátok vonatkozik. Együtt gyertek.
- Mi olyan fontos most?
- Megkérem Natasa kezét.
Annyira ledöbbentem, a bátyám feleségül fogja kérni a csaját. Természetesen ott a helyünk. Két külön óránk volt, így csak a próba előtt láttam újra.
- Baby. – húztam magamhoz ahogy kijött a teremből.
- Sziia. – ölelt át – Mehetünk próbára?
- Igen, csak egy pillanat. – nem igazán tudtam, hogy is fogalmazzam meg, hogy családi összejövetelt rendez a bátyám, amire mennünk kellene.
- Valami baj van? – aggódó tekintettel fürkészte az arcom.
- Denis hívott, meghívott minket magukhoz. Ma este, szeretné ha ott lenne mindenki, mikor megkéri Natasa kezét.
- Ez csak természetes. Még szép, hogy elmész.
- Veled szeretnék menni. Eljönnél velem?
Egy percig csak állt némán. Már kezdtem, megijedni mikor elmosolyodott.
- Hát persze. De induljunk, mert Era mérges lesz ha elkésünk.
Végig csináltuk a próbát, azután haza vittem Milát, mivel ünnephez illő holmit nem hoztam magammal, így csak kitettem őt és haza mentem elkészülni.
Anyám lázas készülődésben volt, próbált faggatni, hogy mégis milyen apropóból kell mennünk Denishez.
Egy sötét farmert húztam fel, fekete inggel majd leérve anyám teljes pánikba tört ki.
- Te ünneplősben vagy...akkor mi sem leszünk jók így...Valami nagy dolog lesz. Mond már el!
- Anyuu. Elég, nem mondok semmit.
- Mennyi az idő? Van még időnk átöltözni?! – eléggé túl lihegte a dolgot.
- 5.45 ... Indulnunk kell, még Miláért is el kell menni.
