Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Soma hirtelen rosszul léte megijesztett, nem tudtam ott hagyni olyan állapotban. Teljes testtel remegett és olyan szaggatottan vette a levegőt, mint aki éppen megfulladni készül.
- Nem veszítesz el. Itt maradok, csak nyugodj meg.
Az ágyon fekve szorosan mellé bújva próbáltam megnyugtatni.
- Sajnálom, hogy gondot okozok, emiatt akartam elmenni.
- Nem okozol semmilyen gondot, ne butáskodj. Én örülök, hogy itt vagy, és szeretném ha itt is maradnál.
Sikerült meggyőznie, hogy maradjak.
- Mit szólnál, ha vizsgák előtt elmennénk arra az egy hetes pihenésre? - dobta be az ötletet.
- Előtte? Még nagyon meg kéne nyomni ezt az utolsó két hetet.
- Akkor utána,de jó volna ... Azt hiszem.
- Hiszed?
- Nem tudom, hogy te szeretnél e velem eljönni rá.
- Igen szeretnék, de inkább a vizsga után.
Miután Soma megnyugodott lementünk enni, Melinda spagettit készített. Isteni finom volt.
Erősködtem, hogy elmosogatok,de nem hagyta, ezért vissza mentünk és filmet néztünk.
___________________________
Hamar eltelt a hét, hétvégén Soma elvitt kirándulni. Nem messze egy parkba mentünk, de olyan jó volt végre kint a levegőn, nem a szobába zárva feküdni. Most már annyira nem fáj mozogni, nem fáj a fejem sem annyit. A szédülés, hányinger pedig teljesen elmúlt.
- Minden rendben? - kérdezte a padra ülve.
- A legnagyobb rendben. Örülök, hogy eljöttünk.
A hazautat átaludtam. Soma már be akart vinni,mikor felijedtem.
- Ne, bemegyek. Nem kell emelgetned.
- Nem akartalak felébreszteni.
Beérve Melinda fogadott minket, Somával akart beszélni, így én felmentem.
- Képzeld!! - rontott be nagy örömmel - Apám kapott egy céges lakást.
- Hű ez szuper. - próbáltam úgy tenni, mint aki érti.
- Nem messze a sulitól, abban a szép tömbben amit mindig néztél.
- Ooo tudom.
- Itt a kulcsa. - lengette előttem - A miénk. Apu nem akar átköltözni, a cég engedélyezte, hogy mi legyünk ott. Elhiszed ez? Csak mi ketten. - szinte szárnyalt a boldogságtól.
- Komolyan?
- Szeretnél velem élni? - tette fel a bűvös kérdést.
- Te szeretnél? - kérdeztem vissza.
- A világ legboldogabb embere lennék.
- Akkor igen. - felkapva ölelt miközben körbe forgatott a szobában.
Felszisszentem. Azért néhol még tud fájni.
- Bocsánat. - tett le - Ne haragudj.
- Semmiség. - nyugtattam meg.
- Menjünk és nézzük meg hova költözünk. Mit szólsz?
- Na, hogy döntöttetek? - jöttek be Soma szülei.
A boldogságból nyilván kitalálták, hogy a döntésünk a lakás mellett dölt el.
- Nagyon örülünk nektek. - ölelt át Melinda mindkettőnket.
- Ezek ellenére mindkettőtök dolga az, hogy elvégezzétek az iskolát, szakmát tanuljatok! Értem? - váltott némi szigorra az apukája.
