Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Nehéz és véget nem érő hazaút volt a mostani. Próbáltam összeszedni gondolataimat, érveket gyűjteni.
Anyám a felhajtón állt.
- Végre! De jó, hogy itt vagytok. - sietett az autóhoz.
- Had segítsek. - nyitottam ki Mila felől az ajtót.
- Köszönöm. - nézett rám igéző szemeivel - Azt is, hogy itt lehetek. Igazán nem szeretnék a terhetekre lenni.
- Ne butáskodj! - kezdte válaszul anyám - Örülünk, hogy itt vagy.
A kanapéhoz kísértem Milát.
- Apád megágyazott neked az irodába fiam.
- Arra semmi szükség, nem akarom, hogy külön aludjon.
- Jól van ... én csak a történtekből adódóan gondoltam. - jött zavarba.
Milával a karjaimban sétáltam az emeletre.
- Biztos nem akarod inkább, hogy lent aludjak.
- Nem akarom. - fogta meg a kezem.
Maga mellé húzott.
- Számomra is fura, de hiába akarlak gyűlölni,távol tartani magam tőled, minden porcikám érted kiállt. Nem tudlak nem szeretni. Piszkosul fáj, fájni is fog mégsem tudok, nem is akarok nélküled létezni.
- Baby ... Esküszöm neked, nem tudtam ... Nem célzottan kerestelek meg. Mielőtt Denisnél hallottad az előtt tudtam meg néhány nappal. Nem tudtam, hogy mondjam el.
Férfias vagy sem zokogva mondtam végig amit akartam.
- A baleset óta először éreztem azt, hogy van értelme élnem. Ezt neked köszönhetem. Az első pillanatban megbabonáztál amint megláttalak.
Minden érzés, gondolat kiszakadt belőlem.
- Megértem, ha ezt nem tudod nekem megbocsájtani. Megérdemlek minden szenvedést amit okoz a hiányod, a bűntudat.
- Nem akarom, hogy szenvedj. - könnyei végig folytak arcán.
- Gyerekek! - nyitott be anyám - Gyertek vacsorázni. - tekintete rám majd Milára vándorolt.
Már épp magyaráztam volna a helyzetet mikor újra megszólalt.
- Ne egy nap alatt akarjátok megbeszélni a dolgokat. Hagyjatok időt magatoknak. - ölelt át mindkettőnket - A sebeket csak az idő gyógyítja be.
Vacsora alatt csendben volt mindenki. Mila egy egy mozdulatára felszisszent.
- Vegyél be egy fájdalom csillapítót. - javasolta apám.
Csak bólintott.
Felérve szinte azonnal elment zuhanyozni, aggódtam, hogy talán túl sok mindent zúdítottam rá egyszerre. Vagy meggondolta magát, mégsem akar itt lenni.
Visszaérve ártatlan mosollyal állt az ajtóban. Egyetlen szál törölközőben.
