Deze afbeelding leeft onze inhoudsrichtlijnen niet na. Verwijder de afbeelding of upload een andere om verder te gaan met publiceren.
Miután felöltözve visszaértem a szobába, Soma ment zuhanyozni. Persze előtte legalább kétszer megkérdezte van e szükségem még valamire.
- Akkor pihenj.- puszilt homlokon - Sietek vissza.
Alighogy ő kiment, az anyukája kopogtatott be. Mintha csak arra várt volna, hogy egyedül legyek.
- Bejöhetek?
- Persze.
- Csak egy kicsit beszélgetni szeretnék veled. Somáról és erről a dologról. - kezdte - Tudnod kell, hogy a történtek nagyon megváltoztatták őt. Nem tudta kik voltak, nem tudtuk mi sem. Az iskolatársai zaklatása miatt költöztünk ide, emiatt váltott iskolát. Az eljegyzési partin beszélgettem Natasával, ő mondta, hogy autó-balesetben haltak meg anyukádék. Fura volt...nyomozni kezdtem és akkor derült ki. Mikor elmondtuk neki teljesen kikelt magából. Őrjöngött, szétdúlta a szobát. - a könnyeimmel küszködtem.
- Anya ... - lépett be Soma - Mit csinálsz te itt?
- Csak beszélgettünk. - kelt fel és indult ki.
Soma rám nézett, látta rajtam, hogy a beszélgetés tárgya mi volt.
- Megmondtam nektek, hogy ne szóljatok ebbe bele! Nem?! Te magad mondtad, hogy ne akarjunk minden egy napra sűríteni. - kelt ki magából - Erre sunyin bejössz mikor én kimegyek?!
- Ne veszekedj kérlek. - álltam kettejük közé - Semmi baj.
- De ...
- Kérlek! - öleltem át szorosan.
- Menj ki innen. - közölte anyjával - Sajnálom...- karolt át ő is - Nem értem ez miért kellett neki.
- Nincs baj.
Csak ölelve álltunk a szobában percekig.
- Gyere, pihenned kell! - húzott az ágyhoz.
Mellé bújva feküdtem csendben, ő pedig a hátam simogatta.
Hamar elaludtam mellette.
__________________________________
Reggel egyedül ébredtem. Soma nem volt a szobában.
A telefonom nehezen értem el. Minden mozdulat sokkal jobban fáj mint tegnap. Melissa írt.
- Sziia. Most hallom mi történt veled...basszus.
- Nem nagy ügy ... élek.
- Hát nem sokon múlt. Soma mint valami védelmező neki esett Katynek.
- Katynek? Miért?
- A balesetről beszélt, hülyeségeket.
Felhívott, elmondta Katy miket híresztel. Szerinte direkt üttettem el magam, mert öngyilkos akartam lenni.
- Azt hiszem eleget hallottam. Bemegyek.
- Nee! Neked pihenned kell! Soma mindent elrendezett.
Természetesen nem érdekelt mit mond. Nagy erőfeszítésembe telt mire felkeltem és Soma szekrényéből kiszedtem egy melegítőnadrágot meg egy vastagabb pulcsit. Az öltözködésről nem is beszélve. Hívtam egy taxit majd lemásztam az emeltről. Robogtunk az iskoláig. Eközben persze Vanessa folyamatosan üzenetekkel bombázott.
Dühösen mentem végig a folyosón. Még óra volt, így kint vártam. A várakozás nem nyugtatott meg, még idegesebb lettem. Negyed óra után végre megszólalt a csengő.
A termet elsőként a tanár hagyta el, aztán én szépen el is indultam be. Katy állt elém, nem is nézett maga elé, csak ment volna ki.
Löktem rajta egyet.
- Ááá épp hozzád jöttem. Mi ez a szarkavarás?
- Nem tudom miről beszélsz...- lépett hátrébb.
- Mila! - egy szempillantás alatt előttem termett Soma - Neked otthon kellene lenned.
- Úgy hallottam valaki azt terjeszti öngyilkos akartam lenni, ha szerinted ezt szó nélkül hagyni fogom nagyot tévedsz! Ahogy mindenki!
- Ezt már lerendeztem baby. Gyere. - karolt át.
- Nem! Nem neked kell lerendezned.
- Mila én nem úgy gondoltam. - kezdett magyarázkodni Katy.
- Na, hát erre kíváncsi vagyok. Akkor mégis hogy?
Hebegett, habogott. Nem tudott mit hazudni.
- Menjünk, kérlek! - húzott Soma kifelé.
Minden erőfeszítésem hiábavaló volt. Csak nagyobb fájdalmat okoztam magamnak.
- Te menj vissza. Engem vár a taxis.
- Szó sem lehet róla! - állt meg a taxi mellett - Köszönjük, innen már velem jön tovább. - fizette ki.
Segített beszállni az autóba, egész úton csendben ültem. Miattam, most bajba is kerül.
