Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az életem gyökerestől megváltozott miután halálos autó balesetet okoztam. Ahelyett, hogy élném a hasonló korú fiatalok nyugodt kis életét, én állandó zaklatásban és lelkifurdalásban élek, a saját hülyeségem miatt.
Nem akarom sajnáltatni magam. Tudom, hogy hibáztam, kibaszott nagyot. Bár visszacsinálhatnám. Haltam volna inkább én meg, hiszen én voltam a hibás.
" Rohadt gyilkos! Tönkre tettél egy családot! Megöltél két embert! "- Hallom ezt naponta milliószor.
- Elég volt! Soha többé nem megyek iskolába! Vagy azonnal lőjön fejbe valaki! - rongyoltam be a házba péntek délután.
- Fiam! Ilyet ne is mondj! - sietett anyám a vigasztalásomra.
- Te nem érted ezt! Egyikőtök sem érti!
- Ez így nem mehet tovább Andreas! A gyerek teljesen tönkremegy. El kell költöznünk.
- Én nem. Emiatt biztos nem.
- Veled vagy nélküled! Nem teszem ki ennek tovább a gyereket.
Anyám hétfőn be is ment beszélni az igazgatóval. Aki próbálta meggyőzni, hogy ne írasson ki, mert akkor a létszám nem éri el a minimumot, így nem üzemelhet. Végül míg átvesz egy másik iskola magántanuló lettem. Heti egyszer így is be kellett menni, de akkor is csak a tanár és én voltam az órán.
- Sokkal jobban teljesítesz fiam! Büszke vagyok rád. - jött be egyik este apám.
Meglépett. Sosem mond ilyet, pláne nem nekem. Azok után amit tettem.
- Tudom, azt mondtam nem költözöm a zaklatásod miatt sehova, de beláttam, hogy igaza van anyádnak.
Köpni, nyelni nem tudtam.
- A holnapi napon elmész anyáddal a Konstantin gimnáziumba.
- Hogy? Tényleg?! - annyira megörültem ennek.
- Ha minden jól megy, odaköltözünk.
Majd kiugrottam a bőrömből. El sem hiszem, hogy megint rendesen iskolába járhatok. Anélkül hogy zaklatnának.
Reggel jóval idő előtt felkeltem. Izgultam vajon milyen lesz a nap. Tudják e ki vagyok. Befogadnak e.
- Jó napot! Itt lesz az osztálya. Éppen az osztályfőnök van bent. - vezetett a teremhez az igazgató.
Kopogás után nyitott be. A tekintetek mind rám szegeződtek.
- Soma személyében új osztálytársatok lesz. Viselkedjetek vele rendesen! - mondta majd ott is hagyott.
Az osztályfőnök rövid bemutatkozást kért, aztán egy üres padhoz küldött.
Ettől a naptól ide jártam. Egy hét múlva már oda is költöztünk. Az osztály zöme megbarátkozott velem. A fiúk bevettek a maguk kis körébe. Hihetetlen jó érzés.
Mindenki közül mégis egy lány lett őszinte barátom. Már az első nap felfigyeltem rá. Gyönyörű lány, hosszú barna hajjal. Mélybarna szemek, makulátlan arc. Vékony, nagyon vékony. A fiúk azt mondták ő volt a legjobb csaj az egész iskolában, de mióta elvesztette az anyukáját meg a nővérét teljesen megváltozott. Lefogyott, zárkózott lett. Velem közvetlen volt, többet mosolygott.
Eltelt néhány hónap. Újra vezetek. Mila nagyon közel került hozzám. Bízott bennem, elmondott szinte mindent magáról. Sokat voltunk együtt iskola időn kívül is. A szüleim boldogok voltak, hogy egy új Soma kelt életre. A bátyám saját lakásba költözött a közelben, barátnője van. Egyszóval, azt hiszem egyenesbe jött az életünk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
