Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Soma bálkirályként az emelvényen állt, mosolyogva nézett vissza ránk. A szívem megtelt büszkeséggel. Mindazok ellenére, ami történt ... Ő az az ember aki miatt életben vagyok, aki miatt felkelek reggel.
- Tehát a bálkirálynő végül, valós szavazatok alapján ... A legnagyobb büszkeséggel mondhatom ... Nem más, mint Zeinsah Mila!
Egy percig csak álltam a tapsvihar közepén, majd lassú bizonytalan lépésekkel indultam az emelvény felé. Soma csillogó tekintete kísérte lépteim.
- Köszönöm. - vettem át a virágot.
Mellém lépve átkarolt, az anyukája rögtön fotót készített.
- Natasa és a bátyád haza mentek. - válaszolt Melinda a fel nem tett kérdésre, mikor látta Soma ide oda vándorló tekintetét.
- Bizonyára Natasa kimerült. - motyogtam.
Vanessa rohanva közelített felénk.
- Uuuu! Gratulálok nektek! El kell rabolnom, bocsi Somci. - azt hiszem már több alkoholhoz jutott, mint kellett volna.
Mire szólt volna bármit, kiszakított a karjai közül, s rohanva húzott az ajtó felé.
- Várj! Lassíts már!
- Sietnünk kell! Várnak ránk! - állt meg fél percre.
- Kik? Hova akarsz menni?
- Noah meg pár srác házibulit rendeztek. Meghívtak.
- Át kell öltöznöm, meg egyébként is ...
- Jó öltözz! Átküldöm a címet, gyere oda.
Ezzel elengedett és rohant a parkolóban álló kocsihoz.
- Baby! - azt hittem szívem kiugrik a helyéről.
Az előbb senki sem volt kint most meg hirtelen a semmiből itt áll Soma.
- Hát Vanessa? - kérdőn pillantott rám - Azt hittem beszélgetni rabolt el.
- El rabolt volna, szó szerint, de nem beszélgetni.
- Hát? - meglepve állt előttem.
- Házibuliba, Noah szervezi.
Némi csalódottság ült az arcán.
- Mivel csak elhurcolt tőletek, és még ebben a ruhában vagyok a világért sem indultam volna vele azonnal. Az igazat megvallva, inkább nem bulizom vele.
- A fiúk a Blöffbe invitáltak minket. - nézett rám - Van kedved?
- Inkább haza mennék, ha nem baj.
- Ahogy akarod. Haza viszlek. - ajánlotta fel.
- Ne fáradj, hívok taxit, menj csak bulizni.
Nem engedett el. Miután átöltöztem, a kocsihoz vitte a ruhám és a nagyobb csomagokat.
- Anyukádék még bent vannak?
- Már kint. - állt meg mellettem Melinda.
- Soma szólt, hogy haza visz.
- De ti? Vele jöttetek ... most meg ...
- Nem! Nyugi. - ölelt át - Mi már megbeszéltük egy ismerőssel, hogy velük megyünk.
Megnyugtató, hogy nem miattam kényszerültek erre.
- Te voltál a leggyönyörűbb az egész teremben. - ölelt meg az apukája is.
- Köszönöm szépen. Mindent köszönök! Ha ti nem vagytok ...
- Ne is gondolj erre! - vágott a szavamba Soma - Ennek az estének nem szabad erről szólnia.
Igaza van. Eddig olyan csodás volt minden. Nem ronthatják el ezek a gondolatok.
