Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
El repült az egy hét, melynek minden percét imádtam. Mila végre önfeledten boldog volt és ez többet ér mindennél számomra. Olyan dolgokra is rávett amit egyébként soha nem tettem volna szerintem. Mint például a lovaglás. Az pedig, hogy kiteljesedett a kapcsolatunk csak megkoronázott mindent. Imádom amit művel velem, amilyen hatással van rám.
A lakásba lépve vissza esetem a valóságba. Mila rögtön észre vette a hangulat változásom, azonnal próbált is vissza rángatni.
- Köszönöm, hogy te itt vagy nekem. - olyan szorosan öleltem amennyire tudtam.
- Szeretlek Soma. - motyogta.
- Mindennél jobban baby.
_________________
Sokáig álltunk csendben ölelkezve. Szükségem volt erre.
- Készítsek valami kaját? - nézett rám gyönyörű szemeivel.
- Majd rendelünk valamit inkább csak bujjunk össze, érezni szeretném a közelséged.
- Amit csak szeretnél.
Indítottam egy filmet amit az ágyból néztünk. Összekuszálódva feküdtünk. Mila a hasam cirógatta.
Annyira jó érzés volt, megnyugtatott és elaludtam.
A saját forgolódásomra ijedtem fel. Mila nem volt mellettem. Kiugrottam az ágyból, hogy megkeressem, de épp ekkor lépett be.
- Csak kimentem vízért.
- Megijedtem. - vallottam be.
- Itt vagyok, gyere bujjunk vissza. - karolt át.
Nem is tudom mit hittem, hova ment,de tényleg megijedtem.
Vissza feküdtünk, Mila hasára feküdtem, a hajam babrálta.
- Aludj nyugodtan. Itt vagyok és itt is maradok.
- Neked is kellene. - néztem fel rá.
- Igazad van.
- Min agyalsz?
- Semmin. - vágta rá.
Tudtam, hogy nem így van de nem akartam faggatózni.
