Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor felébredtem Soma karjaiban találtam magam. Meztelen mellkasán feküdtem, a ruháink szerte a szobában. Csak arra emlékszem, hogy beszélgettem. Kibújtam az ölelésből, lassan kisétáltam.
- Jesszusom. - majdnem eldobta a kávésbögrét Denis - Jó reggelt.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.
- Jobban vagy?
- Hogy került ide? - mutattam magam mögé.
- Miután Natasa felhozta az anyukád meg a családod és te elmeséltél mindent. Zokogva de elmondtad majd a fürdőbe zárkódtál. - mesélte el mi történt - Minden próbálkozásunk hiába volt. Felhívtam. Percek múlva már rád törte az ajtót. Eszméletlen voltál, hideg fürdőt csinált, egyszóval mindent megtett, hogy levigye a lázad.
- Sajnálom. Az ajtót is ... Kifizetem.
- Csak az számít, hogy jól vagy. Nagyon aggódtunk.
- Mila! - rontott ki a szobából Soma.
Arcán teljes kétségbeesés ült.
- Shh. Itt van! - csitította el az öccsét - Itt van nyugodj meg.
- Baby ... - álmos szemeit le sem vette rólam.
Időközben bevillant az éjszaka. Mindent én kértem.
- Haza kell mennem. - motyogtam felállva az asztaltól.
- Ne várj! - jött volna utánam, de Denis útját állta.
Sietve hívtam a liftet. Egy szinttel lejjebb szállt be egy idős néni, furcsán nézett rám. Az utcán egy kirakatban rá is jöttem miért. Egy szál férfi pólóban vagyok.
Tovább sétáltam. Otthon még mindig nem volt senki, ami most nem nagy gond. Magamra kaptam egy melegítő szettet majd elindultam a fodrászhoz, akit a sminkes követett. Csodát műveltek velem.
Idővel nem állok jól, bele kell húznom. Otthon csak a cipőt kellett eltennem, amit majd a tánchoz viselek. Átöltözve indultam ismét útnak. Ezúttal az iskola volt a cél. Vanessa épp akkor ért oda.
- Úristen!! Mese szép vagy! - ölelt meg.
- Te is szép vagy. Menjünk keressük meg az öltözőnk.
Nem volt nehéz dolgunk ugyanis két osztályról szólt a mai nap.
- Örömmel látom, hogy itt van. - állt mellém az osztályfőnök.
Választ nem adva mentünk be. Vanessa pár kérdést engedett felém, természetesen Somáról. A kezdésnek köszönhetően megúsztam a válaszadást. A tűzés pörgősen ment le. Rögtön utána mehettünk öltözni, nekünk kicsit több időnk volt, mert az általános osztály tánca az első.
- Mila, valaki téged keres!
- Most?! - végig néztem magamon, a félig rám aggatott ruhában.
- Csak pár percet kérek. - lépett be Natasa - Hűű! Csodásan nézel ki. Had segítsek a ruhával.
- Azt megköszönöm. - röhejes, hogy otthon mindig sikerült egyedül.
- Sajnálom a tegnap estét. - kezdte.
- Ne! Semmi szükség erre.
- Nem akartam, hogy ez történjen. Pláne azt nem, hogy emiatt Somát is oda kellett hívnom. - állt elém miután megkötötte a fűzőm.
- Tényleg semmi baj. Én sajnálom, hogy bezárkóztam.
- Ti jöttök! - szólt be az osztályfőnök.
- Sok sikert. - sietett ki - Soma álla le fog esni!
Már mindenki kiment, csak én álltam egy helyben. A tükör előtt néztem magam.
- Jöjjön Mila! - lépett vissza.
A gyomrom dió nagyságúra zsugorodott a függöny mögött állva. A gondolataim apám körül jártak, hogy nincs itt. Nincs itt senkim.
