¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Remek, most még Milát is megbántottam. Gratulálok Soma. Bravó.
- Bébi. Beszélhetnénk. - értem utol a folyosón - Persze, hogy számítasz.
- Hagyjuk. Nem lényeg. - ment volna a női mosdóba.
- Várj már egy picit. - kaptam el a karját - Hülye voltam, tudom. Sajnálom.
- Soma. Hagyd már végre ... Vegyél észre engem! - jött ki Katy.
- Katy ... húzz el. - állt szembe vele Mila.
- Ne már, tényleg elhiszed, hogy elég lehetsz neki? - nézett végig rajtam - Pont Somának. Ne nevettess.
- Na jó, elég. Most már tényleg szállj le a földre Katy. Nézz magadra...Soha, de tényleg soha nem süllyednék erre a szintre.
- Örülnél ha ilyen jó dolgod lenne! - húzta fel az orrát.
Ez a csaj teljesen megbolondult.
- Köszönöm. - ölelt meg Mila.
- Ugyan mit?
- Amiket mondtál.
- Mind így van. Sosem érhet a nyomodba senki. - csókoltam meg.
- Gyerekek! Ezt az iskolában tessék mellőzni! - jött az igazgatónő épp arra.
- Ne haragudj rám baby. - tényleg egy seggfej voltam.
- Felejtsük el. De most már tényleg bemennék. - mutatott a mosdó felé nevetve.
Órák után egyenesen a lakásba akartunk menni, persze szerencsémre otthon hagytam a kulcsot, így első körben haza kellett menni érte. A nappaliban Denisék ültek anyámmal.
- Sziasztok. - köszöntek.
- Mila te már bejársz suliba? - lepődött meg Natasa.
- Már jól vagyok. Illetve nem olyan vészes. A szédülés zavaró de elviselhető.
- Nem is mondtad. - fordultam felé.
- Jól vagyok. - erősítette meg - Inkább ti meséljetek, hogy vagytok?
- Épp azért jöttünk, hogy átadjuk ezeket. - nyújtottak egy egy dobozt nekünk.
Egyszerű fehér doboz volt, masnival.
- Anya te meg ne szólalj! - figyelmeztette a bátyám.
- Szóval te már tudod a dolgokat.
Először bontottam ki. A kis doboz egy ultrahangos fotót rejtett.Én nem igazán értek hozzá, de azért a babát kivettem belőle.
" Gratulálok unokahúgod születik! "- olvastam a fotó hátulján.
- Oooo Gratulálok! - örültem, hogy végre lány is születik a családba.
- Te jössz Mila! - biztatták együtt.
A dobozka ugyan csak egy kép a hátulján viszont a " Lennél a keresztanyukám? " kérdés állt.
- Vicceltek?! - szöktek könnyek a szemébe - Ezer örömmel. - ölelte meg Vanessát.
- Ez azt jelenti öcsi, hogy neked kell vállalnod a keresztapa szerepet is.
- Ooo azt hiszem ez nem jelenthet gondot.
Késő estig beszélgettünk. A baba neveket különösen élveztem.
- Na és ti? Nem gondolkodtatok még? - kérdezte Denis - Ha már ennyire élvezed.
Vicces.
- Ha lesz rá okunk akkor fogunk. De mi most megyünk! - fogtam meg Mila kezét.
- Ilyenkor? Hova? - néztek furán.
- Hát haza. - mosolyogtam - Menjünk fel a cuccainkért bébi.
- Ohhh bébiii. - nyávogott.
- Na fiúk elég lesz. - avatkozott közbe anyám mikor a lépcsőn egy jellegzetes mozdulattal jellemeztem a bátyám.
