VágyÁlom

42.

2 hónappal később

Hihetetlen milyen sebességgel repül az idő. Holnap már vizsgázni megyünk, hétvégén pedig lakodalom.

- Gyere ebédelni. - lépett be Mila.

- Máris asszonyom. - ugrottam fel a konzol elől.

Mindig isteni ételeket készít.

- Ma elmegyünk Melissaval vásárolni.

- Én is mehetek?

- Ez csajos nap lesz. Denis pedig úgyis vár.

- O igaz. - el is felejtettem.

Tartunk egy titkos legénybúcsút. Bár a lányok úgy tudják nem lesz semmi.

Finom csókkal búcsúzott.

Nem sokkal később én is elindultam a megbeszélt helyre.

- Öcsi. Végre. Azt hittem el sem jössz.

- Már miért ne tenném?! Férj leszel, erre inni kell.

A buli hatalmas volt. Kellőképp berúgtam, ahogy rajtam kívül mindenki más is. Denis taxival ment haza én pedig gyalogoltam. Addig is józanodok.
A telefonra pillantva láttam, hogy Mila ezerszer hívott. Elmúlt 4 óra is.Sietősre vettem a lépést.

Felérve Milát a kanapén kuporogva találtam. Aludt, kezében a telefonjával. A karjaimban vittem át a hálóba. Ahogy letettem felijedt.

- Semmi baj, én vagyok.

- Hol voltál?! Hívtalak.

- Sajnálom Baby. Denisnek tartottunk legénybúcsút.

- Legalább szólhattál volna.

Dühös volt és meg is értem.

- Igazad van, sajnálom. - fogtam meg a kezét.

- Zuhanyozz le, aztán talán aludni is tudsz egy keveset. - fordult el.

- Baby...kérlek ne haragudj rám.

Válasz hiányában elindultam zuhanyozni, mikor vissza mentem Mila már aludt.

Én csak forgolódtam. Nem tudtam aludni. Ezért mielőtt az ébresztő megszólalt volna készítettem kávét és reggelit.

- Kávé illat van. - lépett a konyhába szemét dörzsölve.

- Gyere, készítettem reggelit. - húztam ki egy széket.

- Hmm.

Apró mosollyal díjazta a gesztusom.

- Köszönöm. - pakolt el az asztalról.

Ezután elkészültünk és elindultunk vizsgára.