Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Nem értettem az egész előttem zajló dolgot. Ki ez a lány? Mit akar Somától? Mi az amit nem fejeztek be?
Cikáztak a fejemben a gondolatok, ez alatt a két fiú kirakta őt.
- Nem igaz, hogy nem fogja fel. - dühöngött Natasa.
- Mi ez az egész? - kérdeztem mindenkitől.
Csend volt, senki sem akart válaszolni.
- Akkor megkérdezem őt! - indultam az ajtóhoz.
- Nee! - kapta el a karom Soma - Kérlek.
- Választ szeretnék.
- Menjetek be, mondj el mindent. - mutatott a szoba felé Denis.
Soma elindult, húzva engem is. Az ajtót becsukta mögöttünk, majd csak állt némán.
- Szóval?
- Zoé a volt barátnőm, rég vége már.
- Akkor miért volt itt? Mit kezdtetek el amit be kellett volna fejezni?
- Denis névjegyei közt két Zoé szerepelt, Natasa nagynénjét is így hívják. Őt akarta meghívni, de mivel semmi előjel nem volt, így emlékezetből választott.
- Rosszul.
- Igen. Semmit nem kezdtünk el. Ő próbálkozott, de megmondtam, hogy hagyjon békén.
- Hm. - Nem tudtam mit gondoljak.
Bizom benne, most mégis úgy állok a dolog előtt, kérdésekkel magamban. Higyjek e vagy sem.
- Baby! Esküszöm neked! Denis ott volt mikor közöltem vele a létezésed. Sőt amikor megérkezett ő megpróbálta elzavarni, mondta neki, hogy nekem már új életem van, veled.
- Jó...jó.
- Hiszel nekem? - nézett rám azokkal a csoda szemekkel amik folyton megbabonáznak.
Bólintással jeleztem, hogy igen mire Soma felkapott, szorosan magához ölelt s közben úgy csókolt, mint soha még.
Már nem mentünk ki, elindított egy filmet, amit az ágyból néztünk. Hozzá bújva szerte foszlott minden kételyem. Megnyugtat a közelsége. Ebben a nyugalomban aludtam el.
Reggel kávé illatára ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem, Soma ott ült óriási mosollyal az arcán.
- Jó reggelt! - nyomott egy finom puszit az arcomra.
Miután megittuk elmentem zuhanyozni, Natasa adott egy hétköznapibb ruhát, hogy ha esetleg apám otthon lenne már.
- Köszönök mindent, ezeket igyekszek mielőbb vissza juttatni hozzád.
- Hagyd csak, nekem hamarosan úgyis kicsi lesz. - mosolyogott.
Haza indultnk, közben csak arra gondoltam, ne legyen otthon. Szerencsére nem is volt.
- Bekísérnélek.
- Tudod, hogy nem lehet! Akármikor megjöhet, ha lebukunk ...
- Tudoom. Köszönöm, hogy veled lehettem ezen a pár napon. - csókolt meg - Hívj amint tudsz.
- Úgy lesz. - száltam ki.
- Baby!
- Ígérem, igyekezni fogok. - válaszoltam a ki nem ejtett mondatra.
Beérve minden úgy fogadott , ahogy hagytam. Tehát biztosan nem voltak itthon. Ez remek.
Elpakoltam a szét hagyott sminkeket, ruhákat majd leültem tanulni. Nem jöttek haza. Írtam Somának,de semmire sem reagált, aggódtam, de Natasa azt mondta nincs gond.
