Kétség - [BEFEJEZETT]

XII. Fejezet

Odatipegtem mellé és jókat kacarászva bámultam az arcvonásait. 

Nagyon csúnya, meg kell hagyni! Pattanásos arca olyan piros, mint a paradicsom, a szemöldöke összenőtt és krumpli orrú. Barna haja izzadságtól fénylik és félelemtől bűzlik.

A szemkontaktust megszakítottam és elővettem a szikét, a ragasztót és a szívó szálakat. Erre persze még értetlenebb fejet vágott és a homlokán is patakokban folyt az izzadság. 

- Nyugodj meg! - duruzsoltam a fülébe. -  Ha csendben maradsz, nem lesz annyira fájdalmas!

Mint várható volt, elkezdett hangosan nyögdécselni és a szék is majdnem feldőlt a kapálózásaiban. 

- Te tudod! - vontam meg a vállamat. 

A pillanat ragasztó csomagolását könnyedén feltéptem és a pasas szájáról is gyorsan letéptem a tapaszt, majd szélsebesen belenyomtam a ragasztó folyadékot. Erőszakkal összenyomtam az állkapcsát és vártam. 

A könnye is kicsordult. Égett szagot árasztott. Viszont nem ez volt a legjobb ötletem, ugyanis még mindig nyögdécselt. Tehát megint le kell ütnöm, pedig nem ez volt a tervem. 

Egy jól irányzott ütés a feje tetejére és már alszik is. 

- A kurva élet! Pedig az első sorban ülhetett volna! - zsörtölődtem halkan. - Nem számít! Folytatom! 

A szikével hegyesre vágtam a szívó szál rövidebbik részét és kinyújtottam a székben ülőnek bal kezét. Megkerestem az artériáját és erősen belenyomtam a szikémet. Spriccelt is rendesen a vér, de az én kis babám meg sem rezdült. Mélyen alszik. A szívószálat erősen az érbe nyomtam, kitágítva azt. Így a cső végén csöpögött tovább a vörös lé, nem pedig felém fröcskölt.

A pulton találtam egy teásbögrét és alátettem, hogy abba szivárogjon tovább.

Majd vérveszteségben meghal. Vagy belefújhatnék a szál végébe és akkor levegőre menne a belső nyomása. De, jó ez így! Még megvágtam a nyakát is, hogy biztos legyek a dolgomban,ezután a táskával a vállamon eliramodtam. 

Szombat van, és ez azt jelenti, hogy van két napom, mire rábukkannak a hullára. Ennek a helynek a főnöke minden hétvégén elutazik, és van olyan hülye, hogy még ki is ragassza a bejáratra.

Meg majd vizsgálódnak is. Az plusz egy nap.

Útközben hazafelé nem sokat nézelődtem. Bár a DNS-emet már ott hagytam a boltban, nem soká megtalálnak majd és nekem el kell innen mennem messzire.

Viszont arra már nem lesz ma időm, hogy elinduljak. Már csak arra van időm, hogy hazamenjek a zsákmánnyal. 

Negyed óra gyaloglás után a lakás ajtó elé álltam, ami még mindig nyitva volt. Elégedetten lopakodtam a szobámba és a hajnal fényében pakoltam az ágy alá a puskát és a kellékeket.

Szépen elrendeztem és a korábban ledobott fekete kistáskához léptem. Kivettem belőle a két zacskó kokaint. Tökéletes!

Kibontottam a csomagolást, kiszórtam az asztalra, majd egy borotvapengével csíkba rendezve nagyokat szippantottam a fehér porból. 

Legyen neki szép napja!