Kétség - [BEFEJEZETT]

XLV. Fejezet

Olyan gyorsan történt, hogy még csak gondolkodnom sem kellett rajta mit-hogyan csináljak. Ösztön hajtott előre.

Az egyik zsaru, semmitől sem tartva közelebb jött egy bilinccsel és durván megfordított, hogy a kezemre tegye a karperecet.

Mielőtt még meglátta volna, mit szorongatok, szépen kivettem a bilicset a kezéből és megfordulva a csuklóira pattintottam. Olyan gyors voltam, hogy jelentős előnnyel bírva, indultam a többi felé a karpereceset pajzsként használva a nyakához nyomtam a késemet.

Mire felocsúdtak a mélyhűtött állapotból, a hozzám legközelebbit cserkésztem be éppen és hátrarúgtam a konyhapult felé. Beverte a fejét és meghalt. Úgy látszik túl nagyot rúgtam... 

Az első lövés onnan jött, ahonnan számítottam rá. Az, amelyik folyton nézelődött, tűnt a legéberebbnek és ő neki volt a legnagyobb esélye, hogy gyorsan cselekedjen.

Már előre tudtam, hogy lőni fog, ennek eredményeként a pajzsomat találta el az elővigyázatomnak köszönhetően.

Mivel pontosan a szívébe fúródott a töltény, többet nem válhat a hasznomra. Hirtelen ötlettől vezérelve vele együtt dőltem padlónak és hagytam betemetni magam a holttesttel.

Természetesen a konyhapult előtti másik hulla mellé terültem el és az eldobott fegyver a kezem ügyébe került. Csak úgy véletlen.

Villámgyorsan felkaptam, kibiztosítottam és lelőttem hármat, annak ellenére, hogy folyamatosan ostromolták a felettem fekvő test nyugalmát. Mindháromnak a fejébe küldtem a jutalomfalatot és erőlködés nélkül a két szemük közé találtam. 

A hatodikkal lesz időm játszani, őt csak combon és vállon lőttem, melynek következtében kirepült a kezéből a pisztoly. Elterült a földön és nyögdécselve összekuporodott, miközben én kimásztam a durván szétlőtt, véres húscafatra emlékeztető pajzsom alól. 

Végre van valami, ami teljes mértékben az ínyemre való és élvezet tudni, milyen könnyű volt ezeket legyűrni. Felpezsdül tőle a vérem és ez jelzi a korlátlan hatalmamat. 

Hallom a többieket is, ahogyan az épület előtt és a lépcsőházban tanakodnak, fel merjenek-e jönni. Könnygáz gráttal, viszont én is tudok nekik szolgálni.

Furcsa, hogy ezek a halott balekok nem használták ellenem. Tuti, alábecsülték a képességeimet.

Sebaj! Még nincs vége a játéknak!