Kétség - [BEFEJEZETT]

XXXII. Fejezet

Kába fejjel először fel sem fogtam, hogy hol vagyok. Elsőre azt hittem, még mindig Thomas ágyában, de ahhoz túl világos van. 

Ó, Thomas! Miért nem ismerhetett meg úgy, hogy ne kelljen csalódnia? Egy másik életben, ahol nem vagyok két felé szakadva és rendes tinihez méltó életet élhetek?

Ahol Thomas White moziba és randizni vinne szombatonként. Ahol az apám még mindig élne és együtt mennénk bowlingozni és paintball-ozni. És persze nem hal meg miattam több száz ember. De az is nagy változást okozott volna a jelenben, ha meg sem születek.

Azoknak az embereknek nem csak az életét vettem el, hanem a családalapítás lehetőségét, a gyerekeiket. A szüleik, ismerőseik miattam nem boldogok. Thomas is találhatna ezeregynéhány nálam szebb és jobb lányt. Tőle is elvettem a boldogságát.

Mikor találkoztunk még csupa fény és energia volt. Emlékszem, azt is gondoltam, hogy olyan, mintha nem ismerné a szomorúságot. Velem a rosszat gyorsan megtapasztalta. Mióta ismer csak aggódik és fél az állapotomtól. De akkor mi a fenéért marad velem? 

Miközben sóhajtozva vágyódtam egy jobb élet után, belémhasított a felismerés, hogy a szabadban fekszem. Egy gödörben. 

Remegve pislogtam párat, hogy elmúljon a szokásos, a kétség utáni sokkos állapotom. Nagy nehezen leküzdöttem a rángógörcsöket és csak akkor fordítottam a fejemet balra, hogy megnézzem min fekszik a karom. 

Lassan sóhajtottam egyet. Már megszoktam valamelyest a helyzetemet, de azért még mindig felkavarodik a gyomrom egy halott láttán. Most is émelyegni kezdtem, miközben magamhoz kaptam a kezemet a súlyos termetű, falfehér lány alakjáról. Kapkodtam a levegőt, miközben felültem és kimásztam mellőle a fűbe.

Sok fa, bokrok, amelyeket jó ideje nem metszhettek meg és a távolban egy kitaposott, köves ösvény padokkal szegélyezve. Szóval egy parkban vagyok. És már felkelt a nap.

Tőlem pár lépésnyire megláttam egy ásót a földbe állítva, az árok mellett pedig egy nagy kupac földet.

Visszanéztem a szabályos téglalapra, amelyet egy temetkezési vállalat sem csinálhatott volna precízebben. Gondolom könnyedén kiáshatta a gödröt. És nekem természetesen nehezebb lesz betemetni.