Kétség - [BEFEJEZETT]

XXVI. Fejezet

- Holnap reggel indulunk! 

- Mégis hová? Nem hagyhatod itt a szüleidet. És úgyis rájönnek majd ők is, hogy én vagyok az, aki sorra gyilkolja le a népet, nem pedig te. Mindenütt ott a DNS-em. Egyedül kell mennem! Anyám képes lesz feldolgozni, már most tudja, hogy valami nincs rendben. Csak én megyek el- fejeztem be a vitát és elindultam zuhanyozni. 

Abban egyeztünk meg, hogy ilyen későn és ilyen lelki állapotban ma már nem indulok haza és Thomas felajánlotta, hogy itt alhatok. Vele egy ágyban! Ha nem ez lenne a helyzet, akkor repesnék az örömtől, hogy azzal a fiúval lehetek egy szobában, - nemhogy egy ágyban - aki tetszik nekem. Bár nem utal ez arra, hogy ő sem normális? Máskülönben messziről kerülne engem, ehelyett az előbb úgy ölelt magához, mintha bármikor elveszíthetne. Nem biztos, hogy ez épelméjűségre vall. 

Gyorsan lezuhanyoztam. Valahogy ez mindig segít elfelejteni az aznap történt borzalmakat. Már amennyit tudok belőle. Kaptam kölcsön egy fekete inget, amit pizsinek használhatok, mivel nincs nálam semmilyen cuccom. Még a telefonomat is otthon hagytam, de anyunak írtam egy gyors üzit a Thomaséról, hogy ne aggódjon és, hogy rendben vagyok.

A tükörben felpróbáltam az új pizsamám, ami hatalmas volt rám és combközépig ért. Beletúrtam a hajamba és az ujjaimmal átfésültem, hogy kinézzen valahogy, továbbá fogat mostam egy tartalék fogkefével és újra frissnek éreztem magam. Mikor végeztem, halkan nyitottam ki az ajtót, hogy véletlenül se ébresszem fel az ősöket. Ők két szobával arrébb lehetnek, de fő az óvatosság. Végigtipegtem a vaksötét folyosón és mezítláb megálltam az ajtaja előtt. 

El sem tudom képzelni, Thomas milyen gyakran hozhat fel a lakására lányokat. Lehet, hogy… én vagyok az első. De ne áltassuk magunkat! Ez a szülei lakása.

Beléptem a szobájába és nem kicsi döbbenet ért, mikor megláttam, hogy Thomas mit csinál. 

Éppen akkor gyömöszölt be egy adag ruhát egy utazótáskába és cipzározta össze a bőröndjét. Megfordult és rám nézett. 

- Nem hagyom, hogy egyedül menj! Melletted maradok és támogatlak, ameddig tehetem.