Kétség - [BEFEJEZETT]

XVI. Fejezet

Thomas

Már dél van, de még mindig ő jár a fejemben. Melinda. 

Bár, még egy napja sem ismerem, arra már rájöttem, hogy nincs hozzá hasonló.

Nagyon különleges és egyáltalán nem olyan, mint a többi lány. Nem felvágós és rengeteg tapasztalata van az élet terén. Legalábbis a beszélgetésünkből nekem ez esett le.

Hülyén hangzik, de ilyenekre szoktam figyelni; hogy milyen szemmel látják a lányok a világot. Ha egy csaj elkezd beszélni nekem a fodrászáról vagy, hogy hány pasival volt már, elhúzok a francba. Nem vagyok rá kíváncsi.

Jó, velem is megesett már, hogy nem válogattam, egy órára nem is kell tudnom, milyen egyéniség, így legalább nem illúzióromboló.

De! Melinda más. Nagyon domináns és tapasztalt, de mintha félne valamitől, mintha sokkal több bonyodalom lenne az életében és valamiért nem mer róla beszélni. De én szeretném megfejteni!  Kitörlöm a tekintetéből a félelmet és a szomorúságot! 

Furcsa kényszert érzek, hogy vele legyek és megvédjem. Hogy átöleljem, végigsimítsak hosszú, barna fürtjein. Hogy újra belenézzek azokba a smaragd szemekbe. 

Még soha sem voltam szerelmes, de most mégis olyan, mintha az lennék. Nevetséges! Max. két órát beszélgettünk. Több idő kellene az ilyesmihez! Vagy tévedek? Létezik szerelem első látásra? 

Egész nap ezen gondolkodtam és nem csináltam semmi mást. Apámnak segítettem kicsit a papírmunkában; rendezgetnem kellett a dossziékat. Utána csak tengtem-legtem és még gépezni sem volt kedvem. Pedig ez nagy szó! 

Bár kimehetnék futni vagy focizhatnék a haverokkal, most nem erre vágyom.

Látnom kell őt,még ha beteg is, csak hogy megnyugodjak és ne agyaljak tovább. Nem tudok várni a randiig! Ami lehet, csak egy hét múlva lesz esedékes, de az is lehet, hogy még később. 

Önző vagyok. És biztos, hogy inkább pihenni szeretne, minthogy a pofámat nézegesse. De ez van!

Látnom kell vagy megőrülök!