XLVI. Fejezet

432 42 0
                                    

A hétfő lesz az én kedvenc napom! Ma nyerem el végre a testemet száz százalékban és csak én fogom irányítani. Nem lesz több elfecsérelt hónap és amint leszedtem a többi rendőrt is, szépen keresek magamnak egy labort és kotyvasztok valamilyen vírust. 

Már van is két ötletem! Az egyiket a levegő fogja szállítani és hosszú, nyomorúságos szenvedést fog okozni, mielőtt belehalnak az emberek. A másikat vagy a madarak vagy a rovarok fogják terjeszteni, még nem döntöttem el. Mindenképpen hatásosat akarok alkotni. 

De előtte, még van egy elintézni való ügyem. Egy cuki kis rendőrségi maradék. 

Lassan odamentem az utolsó gondomhoz. Kiélveztem, hogy retteg tőlem. Felrántottam a földről és a falnak nyomtam. Kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen és a kést a mellkasának nyomtam. Golyóálló mellény volt rajta, de ez is csak egy megoldandó problematika. 

- Leteszteljük, mennyire erős a mellényed? - kérdeztem és belé döftem a konyhakés hegyét. Csak pár centit, éppen hogy áthasadjon az anyag és érezze a penge élét.

Azt hiszem, a jobb tüdejét lyukasztottam át de, hogy jobban megbizonyosodjak róla, hogy jól csinálom, mélyebbre nyomtam és éreztem a szövetek szakadását.

Megcsavartam a kést a mellkasában és szétfeszítettem a bordáit. Felkiáltott fájdalmában, elég hangosan ahhoz, hogy lent meghallják, hogy valami nincs rendben. Rögtön utána vért kezdett el köhögni és majdnem rám köpte a fekete folyadékot. 

- Ezek szerint nem vált be - közöltem vele komolyan és sajnálkozva letöröltem a hüvelykujjammal a vért a szája sarkából. 

Nem is néz ki olyan rosszul. Fekete haj, fekete szemek, napbarnította bőr. Bár elég szánalmas, hogy egy lány simán megöli. Több év kiképzés dacára. 

Végigsimítottam az arccsontján, a kést a mellkasában hagytam, helyette a nyakára vezettem az ujjaimat. Gyorsan, felületesen vette a levegőt a drága, de én nyugodtan néztem rettegő szemébe. 

- Majd vágok ki belőled szuvenírt - mosolyogtam és eltörtem a nyakát. A hangos reccsenéstől először meg sem hallottam a saját sikolyomat. 

Kétség - [BEFEJEZETT] Où les histoires vivent. Découvrez maintenant