Kétség - [BEFEJEZETT]

XX. Fejezet

Thomas

Nem értem! Sejtek valamit, bár fogalmam sincs miből jöttem rá, lehetséges, hogy ez a válasz. De attól még nem értem. 

Elképzelhető, hogy Melinda skizofrén? Hogy a csókunk olyan jól sikeredett, hogy kihozta belőle a másik énjét? Mert határozottan nem ezt a lányt ismertem meg és szerettem belé, oly röpke idő alatt. 

Nem Melinda volt az, aki leköpött engem és most pisztollyal a kezében flangál valahol a városban. Én hülye meg követem. Bár egyszer szem elől tévesztettem, pont mikor összeütköztem valakivel, azóta megint rátaláltam és a sarkában vagyok. Felettébb ilyesztő, milyen nyugodtan és magabiztosan megy előre. Én messze lemaradtam mögötte, de ez nem tudom mennyit számít. Egyszer sem fordult hátra, nem lassított, nem nézelődött. És így tettünk meg három kilométert.

Már keztem azt hinni, hogy ez csak egy rossz tréfa és engem palira vettek, hogy Melinda majd jól kiröhög és kiderül, hogy egy játékpisztoly volt a kezében, de Melinda lassított és megállt egy állami középiskola előtt.

Én is megálltam és elbújtam, egy lámpaoszlopnak támaszkodva. Úgy tűnt, mintha az ablakokat számolná, majd döntésre jutott és benyitott a főbejáraton. 

Feszülten figyeltem, de nem mentem utána, inkább gondoltam megvárom. A karórámról számoltam a perceket. 

A negyediknél tartottam, amikor egy hangos robbanás rázta meg az épületet. Az egyik terem ablak üvege szilánkokra tört és az utcára záporozott, különféle iratokkal és törmelékekkel együtt, továbbá valami piros rongydarab is kirepült az ablakon… na ne! Ezt ne!

Az nem egy rongydarab… hanem egy leszakadt kéz! Amint erre az emberek is rájöttek, megijedtek és rémülten futottak segítségért vagy legalábbis minél messzebb. Bentről sikolyokat hallottam, de egyszerűen nem tudtam megmozdulni. 

Az állami suli nyáron is nyitva van a pótvizsgára készülő diákok számára, ami pont este esedékes. Esti tagozatra én is jártam anno, igaz nem kellett pótvizsgáznom, de azért megszenvedtem a kémiával és csak onnan tudom, hogy keddre és szombatra esik. Ez pedig azt jelenti, hogy ma tanítás van és bent nem csak tanárok, hanem diákok is vannak. 

Lesokkolva álltam még egy pillanatig, majd futásnak eredtem. Benyitottam, és meglepődtem, hogy nem botlok bele senkibe. Hol vannak az emberek? Mit tett Melinda? 

Balra vettem az irányt és pánikolva felfutottam a lépcsőn a másodikra, ahol a robbantás történt. Befordultam a folyosóra és…  Megdermedtem az iszonyattól.