Tiltott gyümölcs

1. fejezet - Sebastian

2016. augusztus 29.

Életem legszörnyűbb napja. Persze, mikor reggel felébredtem, erről még fogalmam se volt.
Caroline ma nálam töltötte az éjszakát. Mikor reggel felébredtem, vízcsobogás ütötte meg a fülemet, így tudtam, hogy Caroline éppen a zuhanyzómat használja.
Gondolataim a fiókomban elrejtett gyűrű felé kalandoztak. Ekkor még biztos voltam benne, hogy Caroline-t akarom magam mellett tudni életem végéig, azonban nem volt még elég bátorságom ahhoz, hogy letérdeljek elé. Valahogy egyik pillanat se tűnt tökéletesnek, Caroline pedig mindenből a legjobbat érdemelte.
Hirtelen elállt a vízcsobogás hangja, néhány percen belül pedig megjelent Caroline a szobámban egy szál törölközőben.
- Jó reggelt – mosolygott rám, mikor látta, hogy ébren vagyok, majd odamasírozott hozzám, hogy megcsókoljon.
- Korán keltél – mondtam neki köszönés helyett, mikor ajkaink külön váltak.
- Muszáj. Korán be kell érnem az irodába. A főnököm direkt megkért rá, és tudod, milyen zsémbes tud lenni, ha valami nem úgy történik, ahogy akarja – magyarázta, miközben karjait a nyakam köré fonta, én pedig a haját kezdtem simogatni.
Sajnáltam őt, mikor ilyeneket mondott. Tanárként nem sok mindenre volt okom panaszkodni, Caroline azonban folyton a főnökét szidta, aki túlhajtja őket.
- Éld túl valahogy – nyomtam egy csókot a homlokára, mire válaszul csak elmosolyodott, majd nekilátott a készülődésnek.
Én is lassan kikászálódtam az ágyból, és főztem magamnak kávét. A diákok számára még egy hét volt hátra a nyári szünetből, nekünk, tanároknak azonban be kellett mennünk hivatalos ügyeket intézni.
Bebuszoztam a munkahelyemre, eltöltöttem ott néhány órát, majd hazamentem.
Caroline csak este ért haza.
- Milyen napod volt? – köszöntöttem egy csókkal, és segítettem levenni a kabátját.
- Fárasztó – panaszkodott ismét, nekem pedig összeszorult a szívem.
Este leültünk a kanapéra, hogy együtt tévézzünk.
- Ugye nem megint azt a butaságot akarod nézni? – vonta fel a szemöldökét Caroline, mikor a távirányítóért nyúltam.
- Nem szoktam hülyeségeket nézni – nevettem el magam, mire átkapcsoltam egy adóra, ami dokumentumfilmeket vetített.
- Muszáj? – fintorodott el Caroline, ám mielőtt újra megszólalhattam volna, felugrott a kanapéról – Csinálok vacsit.
Kiment a konyhába, én pedig tovább néztem a kedvenc adómat. Hirtelen mobilrezgésre lettem figyelmes. Előhalásztam a mobilomat a zsebemből, azonban nem mutatott ki értesítést. Ekkor vettem észre Caroline telefonját az asztalon.
- Drágám! Üzeneted jött! – kiáltottam ki neki a konyhába.
- Biztos nem fontos – jött a válasz, mire a mobil újra rezgett.
A képernyő felvillant, én pedig megláttam a főnöke képét, mellette az üzenetet.
Nagyon jó volt a mai
A homlokomat ráncolva próbáltam újra a filmre összpontosítani. Jó volt a mai mi? Az időjárás? Caroline mai teljesítménye az irodában?
Újabb rezgés. Tekintetem önkéntelenül is a telefonra vándorolt.
Még mindig nem tudok betelni a nyögésed hangjával. Következő alkalom?
Pislogtam. Többször is. Azt hittem, rosszul olvastam az üzenetet, vagy valamit félreértettem. Azonban nem tudtam, ezt mégis hogy lehet máshogy értelmezni.
Próbáltam higgadt maradni, és úgy mentem ki Caroline-hoz a konyhába.
- Mindjárt kész – mosolygott rám Caroline, miközben valamit kavargatott a serpenyőben.
- A főnöködnek hiányoznak a nyögéseid – szólaltam meg. Próbáltam higgadt maradni, hangom azonban vádlón és dühösen csengett.
Caroline kezében megállt a főzőkanál, majd felém fordult.
- Meg tudom magyarázni – vett egy mély lélegzetet.
- Na erre kíváncsi vagyok – mosolyodtam el gúnyosan, majd karba fontam a kezeimet a mellkasom előtt.
- Én... ő... - habogta.
Elfogyott a türelmem.
- Megcsaltál? – kérdeztem halkan de tisztán, az idegeim a pattanásig feszültek.
- Sebby – nyögte Caroline, hallottam hangján, hogy a sírás kerülgeti.
- Csak mondd el! – üvöltöttem.
Egy ideig nem szólt semmit, majd szemét a földre szegezve kinyögte:
- Igen.
A szívem darabokra hasadt. Szinte éreztem, ahogy a darabok a földre hullnak.
- Menj – mondtam határozottan, Carroline azonban nem mozdult – Menj! – kiáltottam rá, mire Caroline fogta a kabátját és távozott.
Fogalmam se volt, mit kezdjek ezek után magammal, mikor égett szagot éreztem. Leszedtem a serpenyőt a tűzhelyről, a tartalmát a kukába dobtam.
Miután letettem a serpenyőt, a konyhapultnak támaszkodtam, majd erősen belevertem. Az öklöm belefájdult, azonban ez se felejtette el velem, mi történt az előbb.
Eszembe jutott a fiókban lévő gyűrű.
Elmosolyodtam a szerencsétlenségemen, hogy majdnem megkértem a kezét.
Fogalmam se volt, mit kezdjek a gyűrűvel. Szabaduljak meg tőle, vagy tudomást se véve róla hagyjam a fiókban.
Az utóbbi mellett döntöttem.