Tiltott gyümölcs

1. fejezet - Tabitha

2016. szeptember 9.

Az emberek elvárják, hogy már tinédzserkorunkban eldöntsük, mivel szeretnénk foglalkozni egész életünkben. Fél éve még az egészségügyi szakközépiskola keltette fel a figyelmemet, azonban rábeszéltek, hogy inkább gimibe jelentkezzek. Így történt, hogy most a bridgeporti gimnázium tanulója vagyok, ami 33 kilométernyire van innen. Persze jelentkezhettem volna olyan gimibe is, ami közelebb van, de hát miért is könnyíteném meg a saját életem? A suliról nem sokat tudok mesélni az egy hetes tapasztalat alapján, ám most nem is emiatt írok, kedves naplóm...
Apám a munkája miatt külföldön dolgozik, így már jó néhány hónapja nem láttam.
Mikor végre hazaértem suliból, anyám a konyhában tevékenykedett. Máskor is főz, most azonban meglepett a hihetetlen kajamennyiség.
- Szia – köszöntem neki, majd nekitámaszkodtam az ajtókeretnek.
- Szia. Mi újság a suliban? – kérdezte szokásos csevegő hangján, azonban rám se nézett, egy tepsit húzott elő a sütőből.
- Oh, minden remek – kezdtem, majd elgondolkodtam, mit is mesélhetnék neki – Ma írtunk matekból. Nagyon nehéz feladatok voltak, fogalmam sincs, hogy sikerülhetett.
- Mmm, az jó – bólogatott, én pedig biztos voltam benne, hogy fogalma sincs arról, mit is mondtam neki az imént.
Annyiban hagytam a dolgot, ennyi év után ugyanis már megszoktam, hogy sose arra reagál, amit én mondtam neki.
- Apád ma érkezik – nyögte ki végül csak úgy mellékesen.
- Az jó – mosolyogtam erőltetetten, majd inkább a szobámba mentem.
Amíg a bátyám, Theo fősulis volt, csak hétvégére járt haza. Amióta azonban otthagyta, újra visszaköltözött, és kénytelen vagyok egy szobán osztozkodni vele.
Mikor beléptem, a számítógép előtt ült és valami játékkal játszott, pont úgy, mint általában. A fülén fejhallgató volt, így nem köszöntem neki, ugyanis tudtam jól, hogy nem hall.
- Gyerünk, gyerünk! Előre menj! – kiabálta. Valószínűleg valamelyik játékos társát utasította.
Én csak a szemeimet forgattam, majd leültem az ágyamra.
Azt terveztem, hogy olvasni fogok, Theo azonban folyamatosan üvöltötte az utasításokat. Hússzor olvastam el a mondatot a könyvben, de még huszonegyedszerre se fogtam fel, mit olvasok éppen. Végül feladtam, és inkább zenét hallgattam.
Egy idő után Theo végre levette a fejhallgatót, majd rám nézett. Úgy bámult, mintha most látna életében először. Tekintete az éjjeliszekrényemen lévő könyvre siklott.
- Túl sok hülyeséget olvasol – jegyezte meg, engem pedig elöntött a méreg.
- Azt se tudod, miket olvasok – vágtam vissza.
- Fogadok, hogy mindegyik könyved ugyanarról szól. Szerelmes történetek egy helyes pasi és egy félénk kislány között.
- Nem is igaz.
- Fogadunk? – kérdezte, majd odasétált a könyvespolcomhoz. Véletlenszerűen levett egy könyvet - Nahát, pont megfelel a leírásomnak – mondta, majd ledobta a földre.
- Hé! – kiáltottam fel, és már mellette is termettem. Addigra azonban már még egy könyv landolt a földön – Ezek az én cuccaim! - kiáltottam.
- Jajj, szegény kicsi könyvek – mondta gúnyosan, majd még nagyobb erővel vágta földhöz a következőt.
- Te akkora egy seggfej vagy! – üvöltöttem, mire Theo válaszul arcon csapott.
Az arcom sajgott, tenyeremet a fájdalom helyére szorítottam. Theo tekintetében vad indulat tükröződött, én pedig a könnyeimmel küszködtem.
Mielőtt tovább fokozódhattak volna az indulatok, anyánk jelent meg az ajtóban.
- Gyertek, megjött apátok – mondta mosolyogva, majd valószínűleg feltűnt neki a köztünk lévő feszültség – Mi folyik itt?
- Theo megpofozott – árulkodtam, mint egy kislány.
- Valószínűleg megérdemelted – jelentette ki anyám.
Igen, valószínűleg a többi kék-zöld foltot is megérdemeltem, amik a testemet díszítik...
Ettől csak még jobban összeszorult a szívem.
Gyorsan kipislogtam a könnyeket a szememből, majd kimentem a szobából, hogy apámat üdvözölhessem.
Hamarosan vacsorához láttunk.
- Na és mesélj, milyen az egészségügyi? – kérdezte apám étkezés közben.
- Umm – kissé összezavarodtam. Apám pont otthon volt, mikor beiratkoztam a gimibe... - Gimnazista vagyok – jelentettem ki végül.
- Nahát, hogyhogy? Hisz annyira egészségügyire akartál menni – válaszolta, én pedig ismét összezavarodtam, ugyanis biztos voltam benne, hogy kifejtettem neki, miért is előnyösebb gimibe menni.
- Meggondoltam magam – mosolyogtam erőltetetten.
- Szerintem rosszul döntöttél. Az orvosok jól keresnek. A gimi nem tanít ki semminek. Ki tudja, mire viszed így az életben – mondta, én pedig alig bírtam lenyelni az ételt.
Egy ideig csendben ettünk, majd Theora terelődött a szó.
- Na és te? Idén diplomázol? – kérdezte apám büszkén.
- Ami azt illeti, otthagytam a fősulit – jelentette ki Theo, én pedig már előre örültem, hogy ezért mit fog kapni.
- Igazad van, a diploma csak egy darab papír, egyáltalán nem éri meg miatta szenvedni – jelentette ki apám, nekem pedig leesett az állam – És munkahelyed van?
- Nos, járok állásinterjúkra – mondta Theo, mire én csak a szememet forgattam.
A legutóbbi munkahelyéről egy hét után rúgták ki, ugyanis nem járt be időben dolgozni, azóta pedig nem igazán törődik azzal, hogy új állása legyen.
- Nagyon helyes – bólintott apánk.
- Jó lenne, ha valahová felvennének, ugyanis alig maradt pénzem... - folytatta Theo.
Nos, talán ha a fizetéséből nem videójátékokat vásárolt volna, akkor most is lenne pénze.
- Ugyan, ha pénz kell, nyugodtan szólj.
Olyan gyorsan próbáltam enni, ahogy csak tudtam. Én sosem kapok zsebpénzt, mivel anyám szerint hülyeségekre költeném.
Bármennyire is siettem, a szüleink hagyták el legelőször az ebédlőt. Muszáj volt kiadnom a dühömet, így nem tudtam befogni a számat.
- Tudod, ha tényleg keresnél munkát, talán lenne pénzed is – jegyeztem meg, míg odasétáltam a mosogatóhoz, és betettem a tányérom.
Theo seperc alatt mellettem termett, és megragadta a karomat.
- Nekem egy olyan kis ribanc, akinek mindent a segge alá tesznek, ne mondja meg, mit csináljak – mondta, egyre erősebben szorítva a karomat.
Álltam dühös tekintetét, majd végre elengedett. Lenéztem a karomra. Tudtam, hogy az ujjainak nyoma még egy ideig rajtam marad.
Azt is tudtam, hogy a szobánkba ment, így én inkább a nappali felé vettem az irányt, és ott töltöttem az este nagy részét a szüleim társaságában.